Tisztázzuk: a digitalizáció jó dolog, és nagyon jó, hogy ebben legalább próbálkozik a Magyar Posta. Főleg amiatt, mert az elmúlt években a személyes ügyfélélmény javítása is elég XIX. századira sikeredett: a legtöbb postán a csokik, játékok és kaparós sorsjegyek tukmálásában megállt a forradalom, és - részben ezért - valljuk be, van egy szignifikáns méretű réteg Magyarországon, aki gyűlöl postára járni és végigvárni, hogy az előttük álló nyolc ember csomagját az ott dolgozó nénik és bácsik manuálisan megkeressék. Ugyanilyen diszfunkció, hogy még mindig vannak olyan posták, amelyek 10:00-kor nyitnak és eddig senkinek nem jutott eszébe az, hogy esetleg a postára járást nem munkaidőben, vagy ebédidőben szereti megtenni a magyar. Ahogyan valamiért az sem, hogy a csekkes befizetések feladóstul, mindenestül minden internetbankban normálisan, valós időben megjelenjenek, ne kelljen sokszor heteket várni, míg

Visszatérve az ePostakönyvre: a hiba nem a mi készülékünkben van, legalább is az elmúlt hetek postán való szerencsétlenkedései ezt igazolják. Január első hetében láthatóan fogalma sem volt senkinek a budapesti postahivatalokban az újításról, több órás egyeztetéseket követően együtt tanulhattuk meg a postai dolgozókkal az új „rendszert". Az ePostakönyv gyermekbetegségei ugyanis főleg azokat érintik, akik több címzettnek, nagyobb mennyiségben, egyidejűleg akarnak leveleket feladni, mondhatni a vállalati és a társasházkezelő ügyfeleket. Az elektronikus feladójegyzék létrehozását követően ugyanis elvileg lehetőség van a címzettek importálására, azonban az alkalmazás csomó esetben hibát dob, nem működik. Amikor tudja, akkor pedig gondosan összekeveri a címzetteket, melynek köszönhetően a postai alkalmazottnak később egyenként kell kibogarásznia minden címzettet a rendszerből, mely miatt

Mindemellett az ePostakönyv kialakításakor valahogyan senki nem gondolt arra sem, hogy egy feladáskor több feladó is lehet, így ennek tömeges és rendszer-szintű kezelése jelenleg megoldhatatlan feladatnak tűnik az új platformon.

Nem szabad szó nélkül elmennünk a bankok mellett sem, már ami a digitalizációt és a közös képviselet munkájának egyszerűsítését, vagy inkább megnehezítését illeti. Mindannyian tudjuk, hogy habár több felhő-alapú társasházkezelő rendszer létezik a piacon, eddig a bankok a kőkorszaki hitelminősítési eljárásba beragadva még nem jutottak el odáig, hogy ezekben az online rendszerekben valós idejű főkönyvet nézzenek gyors hitel előminősítésre. Mindemellett tudomásunk szerint már a Magyar Nemzeti Banknál van az az ügy, miszerint a Növekedési és Hitelprogramban ugyan elvileg hitelezhetők a társasházak, de a bankok a gyakorlatban elutasítják ezeket a kérelmeket. Ha még ez nem lenne elég, akkor a bankok számlájára írható az is, hogy habár a törvény által előírt PSD2 szabályozás szerint 2019. szeptember 14-e óta minden hazai banknak kellene rendelkezni működő api-val a számlaforgalom más rendszerekbe való szinkronizációjához, ez a gyakorlatban egyáltalán nincs így. Vagy van, de nem működik, vagy van, de nem az előírásoknak megfelelően működik, vagy pedig nem minden számlaforgalmat ad át az interfész, melynek köszönhetően

hiszen a banki forgalmat manuálisan kell az egyes könyvelő rendszerekbe importálni nap mint nap, ahelyett, hogy az automatikusan bekerülne.

Az NHPs társasházi hitelkérelmek visszautasítása valószínű abból az okból kifolyólag tömeges jelenség, hogy a bankok többségének - tisztelet a kivételnek - fogalma nincs a társasházak gazdálkodásáról, és a jól bevált céges hitelezési eljárások sokkal intenzívebben segítik a hitelkihelyezést, mintsem 5-10 milliós hitelek miatt kelljen kitanulni a társasházkezelés pénzügyi alapjait. A PSD2 api hiánya valószínűleg egyfajta kollektív szabotázs a bankoktól, lévén ha a számlainformációs szolgáltatókhoz elkerülnek a számlaforgalmak, akkor a bankok elveszítik a közvetlen online ügyfélkommunikáció lehetőségét és a továbbiakban nehezebbé válik egy kattintással elfogadtatni a felhasználókkal az új ajánlatokat, legyen az egy számlacsomag módosítás, vagy szerződési feltételek módosítása. Minderre rájön természetesen az is, hogy csomó banknak őskori informatikai rendszere van, és a jelek szerint a banki informatikusok nagyon nem állnak a helyzet magaslatán.

És ha még mindez nem lenne elég, akkor - habár a társasházkezelőket ez nem érinti egyelőre tömegesen közvetlenül - de egy COVID-19 járvány kellős közepén, január 1-jétől szinte mindenhol elromlottak az online fizetési platformok, és ezt a lehető legrosszabbkor és legrosszabb módon tették. Ugyanis most - amikor a vásárlások többsége online történik - legyen az egy SimplePAY, Barion, vagy PayPal, egyesek tudnak fizetni, mások pedig nem, mely alapvetően rengeti meg az online vásárlásokban a bizalmat azokban, akik ezt a járvány miatt épp csak tanulták.