Társasházi környezetben a rendelkezésre álló hely gyakran kisebb, mint egy átlagos magánkertben, de még fontosabb különbség, hogy mivel a társasházak is jellemzően felfelé „terjeszkednek", a magasabb fák zavarhatják a felsőbb szinteken lakókat is - míg a magánkertekben ilyen probléma nem merül fel. A magasság nem csak az ablakok árnyékolása miatt lehet gond, az utcafrontokon a légvezetékekkel is ütközhetnek az ágak. 

Az alacsonyabb fajok esetében a méretes, szélesebb lombkorona jelent kockázatot: a szűkebb belső udvarokat túlságosan árnyékolhatja a lombozat, de jellemzőbb, hogy a faltól - a helyhiány miatt - nem eléggé távolra ültetett fa koronája kényszerűen hozzápréselődik majd a falhoz, ami nemcsak látványként nem lesz rendben, de sem a fának, sem a falnak nem lesz áldásos. Ezért tehát a fásításra részben vagy egészben alkalmatlan társasházi udvarokba másféle növényt kell választani.

Mi jöhet szóba, ha az a cél, hogy a fákat „imitáljuk", azaz nagyobb lombtömegű, a talajszintből markánsan kiemelkedő, de a helyfoglalást tekintve kompakt növényt telepítsünk?
Az oszlopos koronájú díszfák és az oszlopos cserjefélék kiváló szolgálatot tehetnek ott, ahol az alapterület kicsi, de a lakók mindenképpen szeretnének fákat is látni a kertben.
Az oszlopos fák növekedése determinált, vagyis egy meghatározott formát követ, ami jelen esetben az oszlopos alakzat - tehát oldalirányba kis-mértékben terjeszkednek, sokkal inkább felfelé növekednek.
• Az ilyen fák utcafrontra is alkalmasak akár légvezetékek közelében is, hiszen csak arról kell gondoskodni, hogy a vezeték vonalától a megfelelő távolságra kerüljenek, így a lombkorona még kifejlett korában sem fogja elérni a vezetékeket.
• Az oszlopos díszfák (vagy cserjék) csodásan mutatnak sorfaként is, így a belső kertben a telekhatáron vagy az utcai részen a ház előtt is bevethetők növényi falként, térhatárolóként.
• Szűkebb belső udvarokban szoliterként ültethetők.
• Példaként felsorolható a nyugati oszlopos tuja, az oszlopos törpe páfrányfenyő, az oszlopos gyertyán, az oszlopos tulipánfa, az oszlopos nyárfa, az oszlopos juhar, de a vérjuharnak, a vérbükknek, az ámbrafának, vagy éppen a perzsa varázsfának is vannak oszlopos változatai.

A törzses cserjék olyan cserjefélék, melyek nem a megszokott bokorformát veszik fel, hanem általában 80-120 cm-es törzsük van.
• Formájukat tekintve a fákat idézik, de méretük miatt szinte bárhol elférnek, helyigényük valóban minimális, kifejlett korukban is alig érik el a 2-3 méteres magasságot.
• Ideális választások aprócska előkertekbe, kis belső udvarokra vagy vékonyka utcafronti földsávokba.
• Mellettük szól, hogy dézsában is nevelhetők, így teljesen betonos, térköves belső udvarokon is alternatívát nyújtanak. A dézsás nevelés ráadásul azért is praktikus, mert az elsőre nem megfelelő helyre telepített növényt könnyedén át lehet költöztetni
- ez szabadföldi ültetésnél kockázatos és bonyolultabb folyamat lenne.
• A törzses cserjék közül említésre méltó a magas törzsű madárbirs, a magas törzsű mályvacserje, a magas törzsű hólyagvessző, a magas törzsű fűz, a magas törzsű korallberkenye, de választható magas törzsű változatban a babérmeggy, illetve izgalmas opció a törzsre oltott babarózsa is.

A díszfüvek is szóba jöhetnek.
Bár nem fákat idéző külleműek, de a magasabb változatok sudár, méretes, domináns növények, melyek megadják ugyanazt a függőleges kiterjedést, zöldtömeget, mint számos díszfa.
• A díszfüvek mellett szól, hogy gondozásuk könnyebb, mint a fáké, kevesebb betegséggel és kártevővel rendelkeznek, és megjelenésük sokszor izgalmasabb, megragadóbb, mint a jól ismert díszfáké.
• A legtöbb magasra növő díszfű oldalirányban is helyet követel, így ezek inkább oda jó választások, ahol az alapterület bőséges, de a cél az, hogy túl magas, túlságosan árnyékoló növények ne legyenek a területen.
• A díszfüvek előnye, hogy a legtöbb faj fiatal korában még nem túl szemrevaló, így a közterületen gyakori növénylopásoknak nem lesznek célpontjai. Kifejlett korukban pedig termetük, méretük miatt már nem lehet őket egyszerűen kiemelni, így lopásbiztosak lesznek.
• A leglépszerűbb közülük a pampafű, mely jellemzően 2 - 2,5 méteresre cseperedik, messziről feltűnő, változattól függő színű bugavirágzatot hoz, megjelenése pedig elegáns, extravagáns, így kifejezetten jól illik például újabb építésű házak mellé, vagy díszkerti jellegű belső udvarokra.
• Említhető még a nádtippan, a zebrafű, az árvalányhaj, az óriás molnárpántlika vagy a magas kékperje.

Érdekes lehetőség a bambusz.
• A bambuszok roppant ellenállóak, a legtöbb nálunk forgalmazott faj téltűrése kiváló, növekedési ütemük roppant gyors, környezeti igényeik pedig alacsonyak.
• Bambuszból hozzáférhetőek nagyobb levelű, vagy éppen színes törzsű változatok is, és mivel oldalirányú kiterjedésük minimális (magasságuk pedig metszéssel szabályozható), tényleg szinte bárhova elférnek.
• Bambusz nevelhető nagyobb dézsában, magaságyásban is. Szabadföldi ültetésénél javasolt ún. „gyökércsapdába" (geotextillel több rétegben kibélelt ültetőgödörbe) telepíteni, mivel a talajszint alatt nagyon agresszíven terjeszkedik.