Regisztráció


Elfelejtett jelszó	Hírlevél feliratkozás

Hírlevél feliratkozás

Elfelejtett jelszó

Regisztráció

THT hírek pályázatok energia jog pénzügyek lakáspiac Az én házam podcast Hírek A szakértő válaszol Társasházkezelő regiszter Közös képviselőt keresek Konferenciák Szaklapok Szakkönyvek Szakmai díjak Előfizetés Érdekképviseletek Regisztráció Hírlevél ajánlása Letöltések Impresszum Kapcsolat

THT podcast

THT Facebook

THT - Társasházi Háztartás szaklap és konferenciák

Megmentett hitelesek és a közös költség 2013. október 25.
A szociális érzéketlenség nem szép dolog. Azt viszont nehéz megmondani, hogy a szociális érzékenységtől motivált cselekedetek mikor kezdenek több kárt okozni össz társadalmi szinten, mint amennyi segítséget jelentenek az érintett rétegnek. A devizahitelesek megmentése kapcsán úgy tűnik elérkeztünk arra a pontra, amikor ezt a kérdést nagyon komolyan fel kell tennünk.
Tény, hogy gyalázatosan behúzták őket a csőbe és erre kevés annyit mondani, hogy volt olyan apró betűkkel teleírt papír, vagy a bank falán valami hirdetmény, amin felhívták a figyelmüket arra, hogy őket terheli minden kockázat. A magyar pénzügyi kultúra - ha egyáltalán beszélhetünk ilyenről - ismeretében 100 ügyfélből 90 nem fogta fel mit is jelent ez. Egyébként is hozzászoktak már ahhoz, hogy ügyfélként úgysincs beleszólási lehetőségük abba, mi szerepeljen egy „hivatalos" papíron. Eléjük tolták, automatikusan aláírták, de előtte még meghallgatták azt a szép hangú valakit is, aki közjegyzői minőségében elolvasta helyettük a szöveget. Ma már talán azt is tudják, hogy ez az előadás többe volt nekik, mint az a pár tízezer forint, amit akkor is sokalltak a rövid szereplésért. Mostanra a bankok is elfogadták, hogy van saruk e téren és készek a vállalható kompromisszumra, már csak az a kérdés, hogy ez nagyságrendileg mit jelent majd. Viszont ez az, aminek a lehető legrövidebb időn belül ki kell derülnie. Mert rendben, meg kell menteni a hiteleseket, hiszen az valóban dráma, ha egy rossz húzással valaki totálisan lenullázhatja az életét (a már létező Nemzeti Eszközkezelő és a készülő magáncsőd törvény ebben a helyzetben új mentőövnek számít), ráadásul addig, amíg minden pénzét a bankba hordja, képtelen részt venni a fogyasztásélénkítésben, ami jó hatással lehetne a gazdaságra és a foglalkoztatásra. A baj csak az, hogy a mentőakciók egymást követik, a késedelembe kerülők száma mégis növekszik. Élhetünk a gyanúperrel, hogy ma már olyanok sem fizetik a részleteket, akik megtehetnék, hiszen úgy gondolják, hogy majd ráérnek akkor felmérni a helyzetüket, amikor kiderül, a kormány és a bankok milyen végső megoldásban állapodtak meg. A megállapodás halogatása egyre rosszabb helyzetet eredményez, s már más területekre is negatívan hat, mert érezhetően bátorítja a közös költséget, közüzemi számlákat nem fizetőket is. Hamarosan ki lehet majd dolgozni a fizetésképtelen társasházak megmentő csomagját is. Akkor pedig megeshet, hogy a legnagyobb lúzereknek azok érzik majd magukat, akik semmilyen kölcsönt nem vettek fel és a közös költséget is rendesen fizetik, mégis bajba kerültek a szomszédok miatt. November 1. után remélhetőleg megszűletik a végleges megoldás, ami minden szereplő számára meghtározza a további mozgásteret.

Megmentett hitelesek és a közös költség

2013. október 25.

A szociális érzéketlenség nem szép dolog. Azt viszont nehéz megmondani, hogy a szociális érzékenységtől motivált cselekedetek mikor kezdenek több kárt okozni össz társadalmi szinten, mint amennyi segítséget jelentenek az érintett rétegnek. A devizahitelesek megmentése kapcsán úgy tűnik elérkeztünk arra a pontra, amikor ezt a kérdést nagyon komolyan fel kell tennünk.

Tény, hogy gyalázatosan behúzták őket a csőbe és erre kevés annyit mondani, hogy volt olyan apró betűkkel teleírt papír, vagy a bank falán valami hirdetmény, amin felhívták a figyelmüket arra, hogy őket terheli minden kockázat.

A magyar pénzügyi kultúra - ha egyáltalán beszélhetünk ilyenről - ismeretében 100 ügyfélből 90 nem fogta fel mit is jelent ez. Egyébként is hozzászoktak már ahhoz, hogy ügyfélként úgysincs beleszólási lehetőségük abba, mi szerepeljen egy „hivatalos" papíron. Eléjük tolták, automatikusan aláírták, de előtte még meghallgatták azt a szép hangú valakit is, aki közjegyzői minőségében elolvasta helyettük a szöveget. Ma már talán azt is tudják, hogy ez az előadás többe volt nekik, mint az a pár tízezer forint, amit akkor is sokalltak a rövid szereplésért.

Mostanra a bankok is elfogadták, hogy van saruk e téren és készek a vállalható kompromisszumra, már csak az a kérdés, hogy ez nagyságrendileg mit jelent majd. Viszont ez az, aminek a lehető legrövidebb időn belül ki kell derülnie.

Mert rendben, meg kell menteni a hiteleseket, hiszen az valóban dráma, ha egy rossz húzással valaki totálisan lenullázhatja az életét (a már létező Nemzeti Eszközkezelő és a készülő magáncsőd törvény ebben a helyzetben új mentőövnek számít), ráadásul addig, amíg minden pénzét a bankba hordja, képtelen részt venni a fogyasztásélénkítésben, ami jó hatással lehetne a gazdaságra és a foglalkoztatásra.

A baj csak az, hogy a mentőakciók egymást követik, a késedelembe kerülők száma mégis növekszik. Élhetünk a gyanúperrel, hogy ma már olyanok sem fizetik a részleteket, akik megtehetnék, hiszen úgy gondolják, hogy majd ráérnek akkor felmérni a helyzetüket, amikor kiderül, a kormány és a bankok milyen végső megoldásban állapodtak meg.

A megállapodás halogatása egyre rosszabb helyzetet eredményez, s már más területekre is negatívan hat, mert érezhetően bátorítja a közös költséget, közüzemi számlákat nem fizetőket is. Hamarosan ki lehet majd dolgozni a fizetésképtelen társasházak megmentő csomagját is. Akkor pedig megeshet, hogy a legnagyobb lúzereknek azok érzik majd magukat, akik semmilyen kölcsönt nem vettek fel és a közös költséget is rendesen fizetik, mégis bajba kerültek a szomszédok miatt.

November 1. után remélhetőleg megszűletik a végleges megoldás, ami minden szereplő számára meghtározza a további mozgásteret.