A Kúria Önkormányzati Tanácsa meghozta Köf.5.023/2025/4. számú határozatát, melynek tárgya Budapest Főváros VI. kerület Terézváros Önkormányzat 26/2024. (X. 31.) önkormányzati rendeletének más jogszabályba ütközésének vizsgálata volt. Az indítványozó, Budapest Főváros Kormányhivatala, azt kérte a Kúriától, hogy állapítsa meg az önkormányzati rendelet 2. §-ának törvényellenességét és mondja ki, hogy az nem léphet hatályba. A Kúria Önkormányzati Tanácsa az indítványt elutasította, ezzel megerősítve a helyi szabályozás jogosságát.
A „0" nap meghatározása és a vállalkozáshoz való jog korlátozása
Az Önkormányzat rendeletét többek között a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (Kertv.) felhatalmazása alapján alkotta meg. A rendelet vitatott 2. §-a szerint a magánszálláshelyen és az egyéb szálláshelyen az egy naptári éven belül szálláshely-szolgáltatás céljára felhasználható napok száma „0". Az indítványozó álláspontja szerint ez a teljes tiltás ellentétes a Kertv. felhatalmazó rendelkezésével, valamint aránytalanul korlátozza az Alaptörvényben rögzített vállalkozás szabadságát. Az indítványozó hangsúlyozta, hogy a korlátozásnak a legenyhébb eszközök alkalmazásával kell végrehajthatónak lennie.
Az Önkormányzat ezzel szemben azzal érvelt, hogy a rendelet a helyi lakosság növekvő konfliktusai és panaszai, a túlzott forgalom, a rongálás és a lakhatási válság kezelése miatt volt szükséges. Céljuk az volt, hogy az ingatlanok visszakerüljenek a lakáspiacra. Kifejtették, hogy a rendelet csak az egyéb és magánszálláshelyeket érinti, amelyek kedvezményes feltételekkel üzemelnek, és nem a szálláshely-szolgáltatás egészét. Mivel senkinek nincs alanyi joga egy meghatározott vállalkozási formában való működéshez, és a szálláshely-szolgáltatás (pl. szállodák, panziók, közösségi szálláshelyek) továbbra is elérhető Terézvárosban, a vállalkozóvá válás lehetősége nem szűnik meg.
A Kúria álláspontja az alapjogokról és a jogalkotói hatáskörről
A Kúria Önkormányzati Tanácsa a jogszabályokat az Alaptörvénnyel összhangban értelmezte. Megállapította, hogy az önkormányzati rendelet objektív korlátot tartalmaz, de mivel csak két szálláshelytípust érint (amelyek nem kizárólag szálláshely-szolgáltatás folytatása céljából létesültek), nem teszi lehetetlenné a szálláshely-szolgáltatóvá válást. A vállalkozáshoz való jog azt követeli meg, hogy az állam vagy az önkormányzat ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást, de nem garantálja egy adott vállalkozási jogi forma gyakorlását.
A Kúria hangsúlyozta, hogy a már működő vállalkozások jogi környezete nem módosíthatatlan. A rendelet kihirdetése (2024. október 31.) és hatályba lépése (2026. január 1.) között eltelt 14 hónap elegendő felkészülési időt biztosít a vállalkozásoknak a jogi környezet változásához való alkalmazkodásra. A jogi környezet megváltozásának célja legitim: a helyi lakosok magán- és családi életének, otthonának tiszteletben tartása, amelyet az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése is véd.
Összességében a Kúria úgy ítélte meg, hogy az Önkormányzat nem élt vissza jogalkotói hatalmával, és a helyi közügyek intézése céljából tett beavatkozása arányos. Az önkormányzati rendelet nem sérti sem a Kertv.-t, sem a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény (Mötv.) 9. §-ában rögzített rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét.
Ez a döntés precedenst teremthet a helyi szabályozási jogkörök megerősítésében, amely nagyban befolyásolhatja a városi turizmus és lakáspiac jövőjét.
