A legfőbb bírói fórum egyértelműen a hatáskörök tiszta elválasztása mellett foglalt állást, ami jelentősen megkönnyíti a társasházak életét, és gátat szab a mindennapi működést megbénító vitáknak.
A Kúria döntésének első fontos pillére a 2003-as társasházi törvény hatálybalépése után alapított házakra vonatkozik. A határozat kimondja, hogy az újabb társasházak alapító okirata - a közösség közös nevén túl - főszabály szerint a tulajdonjogi helyzetet és az ahhoz kapcsolódó ingatlan-nyilvántartási adatokat, jogokat és tényeket rögzítheti, kiegészülve a törvény által kifejezetten megengedett speciális rendelkezésekkel (például elővásárlási joggal). Az alapító okiratba nem lehet belefoglalni olyan működési vagy költségviselési szabályokat, amelyek szabályozása a törvény szerint kifejezetten a közgyűlés, illetve az SZMSZ hatáskörébe tartozik. Ez a szigorú elhatárolás garantálja, hogy a tulajdonjogi kérdések és a mindennapi életviteli szabályok ne mosódjanak össze.
A komolyabb gyakorlati problémát eddig a régebbi, 2004 előtt bejegyzett társasházak jelentették, amelyek alapító okirata a korábbi jogszabályok miatt szinte minden működési részletre kiterjedt. A Kúria most tisztázta, hogy ha egy ilyen régi alapító okirat olyan rendelkezést tartalmaz, amely egyenesen ütközik a jelenlegi társasházi törvény valamely kötelező előírásával, az a szabály automatikusan, a törvény erejénél fogva érvényét vesztette. Ilyenkor a jogszabály szövege lép a helyébe, az alapító okiratot pedig a legelső egyéb okból történő módosítás alkalmával egyszerűen ki kell javítani.
A határozat leginkább várt és legpraktikusabb része a párhuzamos szabályozások feloldásáról szól, ami a leggyakrabban a közös költség felosztása körül okozott konfliktust. Korábban a bírói gyakorlatban élt egy olyan felfogás, hogy ha a közös költség fizetésének módját a régi alapító okirat rögzítette, akkor azt csak a tulajdonosok százszázalékos, egyhangú hozzájárulásával lehetett megváltoztatni, és a lakók többsége által megszavazott SZMSZ nem írhatta felül. A Kúria most felülbírálta ezt a korábbi gyakorlatot, és kimondta, hogy az alapító okirat és az SZMSZ között nincs alá-fölé rendeltségi viszony. Ha egy régi alapító okirat olyan működési kérdést rendez, ami ma már az SZMSZ-re vagy a közgyűlésre tartozik, ez a régi szabály csupán addig marad érvényben - mint egyfajta biztonsági háló -, amíg a lakóközösség meg nem hozza a saját döntését.
Amint a társasház közgyűlése az összes tulajdoni hányad szerinti egyszerű szavazattöbbséggel (vagyis a teljes ház tulajdonosainak több mint 50%-os támogatásával) elfogad egy új SZMSZ-t vagy módosítja a meglévőt - például a tulajdoni hányad alapú közös költséget átváltja négyzetméter alapúra -, a régi alapító okirat erre vonatkozó passzusa azonnal hatályát veszti, és helyébe az új szabályzat lép. Nem szükséges tehát a teljes tulajdonosi kör százszázalékos, egyhangú beleegyezése a mindennapi életet érintő gazdasági vagy működési változtatásokhoz.
Ezzel a döntéssel a Kúria megerősítette a demokratikus, többségi elvű döntéshozatalt, így a társasházak rugalmasan, a többség érdekeinek megfelelően tudnak alkalmazkodni a jelen kor kihívásaihoz.
