A kérdés leginkább ott aktuális, ahol a lakóknak, a közösségnek nincs kiforrott ötlete vagy egyelőre nincs meghatározott iránya az ültetésnek. Lássunk pár elképzelést, melyeket nem kell pontosan követni, inkább csak ihletet adhatnak!
Jó választások lehetnek az előfásításra használatos fajok, főképpen abban az esetben, ha a ház környékének képe még kialakulatlan (például újépítésű övezet), vagy egyelőre a közösség nem akarja magát hosszútávra elkötelezni egy-egy fajjal. Az előfásításra alkalmas fafajok ugyanis olyan fafélék, melyek gyors növekedéssel, rövid időn belül elérhető magas díszítőértékkel kecsegtetik gazdáikat. Cserébe ezek a fák rövidebb életűek, céljuk általában az, hogy ameddig az adott területre nem kerülnek ki lassabban cseperedő, de hosszú életű (évtizedekre, száz évre tervezett) fák, addig is legyen valami a helyszínen, ami hatékonyan és látványosan dekorálja a területet. Az előfásításra való fák a társasházi belső udvarokra is kiválóan alkalmasak, hiszen felfoghatók amolyan kísérleti növénynek, mely ha nem válik be, kisebb áldozattal szanálható, illetve idővel amúgy is cserélendő lenne. Az előfásításra használt fajok közül említhető a nyugati ostorfa, az ezüst juhar, a kínai nyár, a közönséges nyírfa vagy a vénicszil. Ezek a fák könnyen gondozható, viszonylag problémamentes fajok, ugyanakkor nem szabad elfeledni, hogy ezek is igénylik a szakszerű ültetést, a kezdeti bőséges öntözést, és a későbbiekben esetlegesen a növényvédelmet.

A sövényeket nem kell bemutatni, magánkertekben is a leggyakrabban ültetett növénytípusba tartoznak, és társasházi körülmények között, na meg persze az utcafrontokon is roppant praktikusak. Térhatárolóként, belátást takaró elemként vagy a járdát védő esztétikus növényi falként egyaránt bevethetők. Érdemes megfontolni azonban, hogy a sövények népes családján belül mely típusokat válasszuk! Remek ötlet lehet a télen is díszlő fajok mellett letenni a voksot, számos - egyébként roppant mutatós - lombhullató faj ugyanis a hideg hónapokban szépségét, sőt gyakran funkcióját is veszti. Az örökzöldek ellenben egész évben dekorálnak, és a belátás takarást vagy a védvonal szerepet ilyenkor is teljességgel betöltik. Az örökzöldeken belül is javallott azokat fajokat kiszemelni, melyek nem egyszerűen leveleikkel díszítenek télen, hanem színes bogyótermésükkel vagy éppen több árnyalatú vesszőikkel dobják fel a szürke hangulatot! A vázolt szerepkörben remekelnek a magyalfélék, melyek többféle változatban kaphatóak, roppant látványos lehet a jól ismert, inkább buja nyíratlan sövényként bevethető csipkebogyó, a törpenövésű, kompakt méretű fajdbogyó, az árnyékos területekre is bátran telepíthető japán babérsom vagy az élénkpiros bogyóit fürtökben hozó csodás bangita!

A talajtakaró cserjék akkor jó választások, ha a közösség amolyan ültetnék is, meg nem is hangulatban van. Ezek az alacsony cserjefélék a közterületek szürke eminenciásai, nem dominánsak, inkább csak hátteret adnak, alacsonyságuk miatt nem takarják el az épületeket, nem adnak lehetőséget rossz szándékkal érkezőknek az elrejtőzésre, ugyanakkor díszítőértékük mégis kifejezetten jó. Ezek a jellemzően 20-40 centiméter magas cserjék kiszorítják maguk alól a gyomokat, teljes fedést adnak a kopár részeknek (például a járda és az autóút közötti funkcionálisan nem értelmezhető vékony földsávoknak), és kiválóak arra, hogy elválasszák a különböző használatú részeket, így például megakadályozzák, hogy a leparkoló autósok a járdára vagy az egyéb közös területekre hajtsanak. Említhető a terülő madárbirs, az örökzöld orbáncfű, a talajtakaró törpelonc, a terülő japán borbolya, a terülő tiszafa, a talajtakaró lonc, de akár a jó öreg borostyán is alkalmas a feladatra!

Az őszi növénydekoráció persze kisebb fajokkal is kiegészíthető, a ládákba, ágyásokba kerülhet árvácska, krizantém (remek dísz a gömb változat), az erica, a csarab, az évelő őszirózsa vagy éppen a kivételesen látványos és szemet vonzó díszkáposzta!