Az Európai Parlament elfogadta a „Housing crisis in the European Union" című jelentést, amelyet Borja Giménez Larraz (EPP) készített jelentéstevőként. A dokumentum az Európai Parlament Lakhatási Válsággal Foglalkozó Különbizottságának (HOUS) munkáját zárja le, amely a lakáspiaci problémák uniós szintű feltérképezésére és lehetséges szakpolitikai válaszok megfogalmazására jött létre. A bizottság mandátuma várhatóan 2026 júliusában ér véget.
A jelentés elfogadását jelentős politikai vita előzte meg
A plenáris szavazás előtt összesen 107 módosító indítvány érkezett, elsősorban a Zöldek, a Baloldal, valamint részben a Patriots for Europe és az Európai Konzervatívok és Reformerek képviselőcsoportjai részéről. A módosítások jelentős része a lakhatáshoz való jog erősebb uniós szintű védelmét kívánta hangsúlyozni, és kritikával illette a jelentést amiatt, hogy az szerintük túl nagy hangsúlyt helyez a tulajdonjogok védelmére.
A végső szavazás során azonban mindössze egyetlen további módosítás került elfogadásra. Az új rendelkezés a fiatalok lakhatási nehézségeire reagál: felkéri az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki tanácsi ajánlást a fiatalok megfizethető lakhatáshoz való hozzáférésének javítására. A javaslat azt is ösztönzi, hogy a tagállamok - önkéntes alapon - nemzeti cselekvési terveket készítsenek a fiatalok lakhatási megfizethetőségének és lakhatási kirekesztettségének kezelésére.
A Nemzetközi Ingatlantulajdonosi Szövetség (UIPI) üdvözölte a jelentés elfogadását, amely szerintük kiegyensúlyozott választ ad az európai lakáspiaci feszültségekre. A szervezet különösen fontosnak tartja, hogy a dokumentum egyszerre ismeri el a lakhatás társadalmi szerepét és a magántulajdon védelmének szükségességét, ami a stabil és kiszámítható lakáspiaci működés egyik alapfeltétele.
A lakáskínálat bővítése érdekében az adminisztratív terhek csökkentése
A jelentés hangsúlyozza, hogy a lakáspiaci problémák kezelésében kulcsszerepe van a lakáskínálat bővítésének. Ennek érdekében a dokumentum az adminisztratív terhek csökkentését, az építési és felújítási folyamatok egyszerűsítését, valamint egy kiszámíthatóbb beruházási környezet kialakítását sürgeti. A cél az, hogy a lakásépítés és -felújítás vonzóbbá váljon a hosszú távú befektetők számára.
A jelentés fontos alapelvként rögzíti a szubszidiaritás elvét is. Ez azt jelenti, hogy a lakáspolitika elsődlegesen továbbra is nemzeti, regionális és helyi hatáskörben marad. Az Európai Unió elsősorban iránymutatást, szakpolitikai eszköztárat és koordinációs keretet biztosíthat, míg a konkrét intézkedések kidolgozása és végrehajtása a tagállamok feladata marad.
A dokumentum arra is felhívja a figyelmet, hogy az európai lakáspiaci helyzet erősen eltérő a különböző régiókban. Más kihívásokkal szembesülnek a nagyvárosi térségek, a vidéki területek vagy a periférikus régiók, ezért az egységes uniós szabályozás helyett rugalmas, a helyi sajátosságokat figyelembe vevő megközelítésre van szükség.
Az Európai Parlament jelentése ugyan nem jelent közvetlen jogalkotási lépést, de fontos politikai iránymutatásként szolgálhat az Európai Bizottság és a tagállamok számára a következő évek lakáspolitikai intézkedéseihez. A dokumentum egyben az uniós intézmények közötti szakpolitikai együttműködés alapját is képezheti a lakhatási válság kezelésében.
