Magyarországnál nagyobb emelkedést Portugáliában és Hollandiában mértek: előbbiben 60,8, utóbbiban 34,3 százalékkal nőtt a mutató. Az uniós átlag 6,8 százalék volt. A vizsgált évtizedben 17 tagállamban emelkedett, tízben csökkent a lakásárak jövedelmekhez viszonyított aránya.
A mutató a lakásárak változását az egy főre jutó háztartási jövedelem változásához méri. Nem azonos az ingatlanárak önálló növekedésével: akkor emelkedik, ha a lakásárak a jövedelmeknél gyorsabban nőnek, vagy azoknál lassabban csökkennek.
Nem a legdrágább országok rangsora
Az eredmény nem jelenti azt, hogy Magyarországon abszolút értelemben a harmadik legnehezebb lakást vásárolni. Az összehasonlítás a változás mértékét mutatja, nem azt, hogy egy adott országban hány évnyi jövedelem szükséges egy lakás megvételéhez. A hitelkamatok és a folyamatos lakhatási kiadások szintén külön szempontot jelentenek a megfizethetőség értékelésében.
Tulajdonosi nézőpontból ebből az a fontos különbség következik, hogy a meglévő lakás értéknövekedése és a lakásvásárlás megfizethetősége nem ugyanaz. Az első otthonukat keresőknek nincs korábban megszerzett ingatlanuk, amelynek eladásából előteremthetnék a vételár egy részét. Egy nagyobb lakásba költöző családnak pedig nem pusztán a saját otthona értékét, hanem a két ingatlan közötti árkülönbséget kell mérlegelnie.
Társasházi lakás vásárlásakor a vételár mellett a közös költség, a várható felújítások és az épület pénzügyi tartalékai is helyet érdemelnek a számításban. Egy kedvezőbb árú lakás sem feltétlenül jelent kisebb hosszú távú terhet, ha a tulajdonosnak rövid időn belül jelentős közös felújítást kell finanszíroznia.
Források
