A Kormány 2015. december 14-én benyújtotta az Országgyűlésnek a T/8196. számú, egyes törvényeknek a gazdasági növekedéssel összefüggésben történő módosításáról szóló törvényjavaslatot, amit 15-én nagy többséggel el is fogadtak a képviselők, s az már csak a köztársasági elnök aláírására vár.
A szabályozás értelmében jövő év január elsejétől - a felvetett fokozatosság helyett átmenet nélkül - 2019. december 31-ig a jelenlegi 27 százalék helyett 5 százalék lesz az új lakás értékesítését terhelő áfa.

A furcsa időkorlát és más megkötések az indoklással együtt nyernek értelmet, mely utal arra, hogy az uniós szabályok szerint a tagállamok kedvezményes áfakulcsot alkalmazhatnak a szociálpolitika kereteibe beleférő lakásépítésre, meghatározott ideig.

A tapogatózó kijelentések alapján tehát feltételezhető, hogy a kormány elindult egy úton, melyen a nagymértékű változások államháztartásra gyakorolt hatása nehezen modellezhető, ráadásul az is kérdéses, hogy a népességpolitikai ösztönzést és az építőipar fellendülést egyaránt szolgáló intézkedés valóban „összecsomagolható-e" ilyen módon úgy, hogy az kiállja az uniós előírások próbáját is.

A modellezés egyik nehézsége például az is, hogy a belelkesedett építőipari cégek hány százalékot nyelnek majd le a 22 százalékos áfaelőnyből, s a megmaradó rész valóban elég ösztönző lesz-e ahhoz, hogy az elvárt lakásmennyiség megépüljön.

A felújítók is kedvezményezettek lehetnek

Ha a számok - s az uniós vizsgálódások eredményei - kedvezően alakulnak, emellett az ágazat elvárt fehéredése is érezhetővé válik, akkor a miniszter elképzelhetőnek tartja azt, hogy az épületfelújítókra, korszerűsítőkre is kiterjesszék az áfakedvezményt.

Kezdjünk vagy kivárjunk?

Ez persze csak áttételesen boldogítja a THT olvasóit és azokat, akik még a felújítások, korszerűsítések támogatása terén vártak pozitív hírekre. Főleg azért, mert előrelátható módon azzal kell majd szembesülniük, hogy a kivitelezői kapacitások átterelődnek az új építkezésekre, jelentősen megemelve majd a díjakat, így a beruházásokra tervezett költségek módosítása elkerülhetetlen lesz, beleértve az esetleges hitelek nagyságát is. A jelenlegi közel nulla százalékos infláció se tévesszen meg senkit, mert az MNB ugyan rövid távon tartja majd a másfél százalék alatti alapkamat szintet, de hamarosan elkezd majd araszolni az általa is célba vett - és a gazdasági növekedés szempontjából a közgazdászok, s főleg a bankok által kedvezőnek tartott - 3 százalékos szint felé.

Mivel nem tudható, hogy a felújítások áfája mikor csökkenhet, azt is nehéz kisakkozni, hogy a fenti hatások „begyűrűzése" előtt érdemes-e most belevágni a munkákba, de már sokszor bebizonyosodott, hogy a cselekvés mindig kifizetődőbb, mint a halogatás, ezért aki mostanra eljutott az aktiválódás szintjére, annak valószínűleg érdemes szerződnie a most még szabad kapacitásokkal rendelkező kivitelezőkkel.