Dén Mátyás András moderálásával Szekerán Kinga (Tower Budapest igazgatója), György Róbert (Vagabond Hotels Kft. ügyvezetője, műszaki ellenőr) és Gáts Bence (Flat Management Kft.) tisztázták a szakma alapjait. A beszélgetés rögtön a legfontosabb alapfogalom tisztázásával indult:

Miben különbözik az ingatlankezelő a társasházkezelőtől?

Gáts Bence tömör megfogalmazása szerint míg a társasházkezelő a lakások közötti terekért, a közös tulajdonért felel és a teljes lakóközösség felé számol el, addig az ingatlankezelő az egyéni tulajdonon - a lakásajtón - belüli ügyeket menedzseli, közvetlenül a tulajdonos felé. Szekerán Kinga hozzátette, hogy a legmarkánsabb különbség a hasznosítás: az ingatlankezelő feladata, hogy bevételt, profitot termeljen a tulajdonosnak, legyen szó hosszú vagy rövid távú bérbeadásról. A gyakorlatban ez a szerepkör a bútorozástól és a számlafizetéstől kezdve a bérlők szigorú megszűrésén át egészen az adózási kérdésekig mindent lefed.

A szakmába vezető utak itt is rendkívül sokfélék. A Tower Budapest a 90-es évek végén külföldi befektetők igényei miatt építette ki a portfólióját az ingatlanközvetítésből kiindulva. Gáts Bencéék egy fejlesztői találkozón csaptak le a lehetőségre, amikor a külföldi befektetőknek hozamokat ígérő, de a feladatba fél év alatt teljesen belebukó beruházó helyére léptek be, és szinte azonnal egy kétszáz lakásos portfólió menedzselésével találták szembe magukat. György Róbert az építőipari kivitelezésből, felelős műszaki vezetői és ellenőri székből igazolt át az üzemeltetésbe.

A résztvevők egyetértettek abban, hogy ma már a piac telített, így egy kezdőnek szinte lehetetlen szakmai háttér vagy egy meglévő üzemeltető cégnél szerzett 3-4 éves tapasztalat nélkül független bázist kiépítenie. Ahhoz ugyanis, hogy a vállalkozás életképes legyen, nagyjából 100 lakásos állományra van szükség, ami felelős csapatot és komoly digitális adatbázisokat követel meg.

Kiesik a csontváz a szekrényből

A beszélgetés legszórakoztatóbb, egyben leginkább sokkoló része a bérlői extremitásokról szólt. Szekerán Kinga elmesélte, hogy a takarítójuk egyszer egy szekrénybe rejtett kutyacsontvázat és egy emberi kéz preparált csontvázát találta meg, amiről később kiderült, hogy egy hazautazó orvostanhallgató felejtette ott. Gáts Bence felelevenített egy esetet, amikor egy zárlatos hűtő miatt leégett egy lakás, miközben a bérlő az alsó étteremből sörözve nézte a tűzoltókat, és csak lassan esett le neki, hogy a saját kutyáját mentik ki az ablakon. Szóba kerültek tragikusabb esetek is, mint a lakásban elhunyt bérlők, vagy azok a keleti-ázsiai csoportok, akik kulturális különbségek miatt az elektromos vízforralót a lángoló főzőlapra téve akartak teát főzni, kétszer egymás után elektromos tüzet okozva. György Róbert a kulturális különbségekre a pinceszinti dugulásokat hozta példának, ahol a lefolyóba gyűrt textíliák miatt a másodikon és harmadikon „edényelv-szerűen, hatalmas nyomással tört elő a szennyvíz".

A beszélgetés során az is kiderült, hogy az ingatlankezelés ma már nem képzelhető el megfelelő nyelvtudás és digitális eszközök nélkül. A nagyobb budapesti portfóliókban a bérlők jelentős része külföldi, ezért az angol nyelv gyakorlatilag alapkövetelménynek számít. A résztvevők szerint ugyan nem szükséges minden nemzetiség nyelvét beszélni, mert a legtöbb ügyfél angolul kommunikál, de a nemzetközi környezetben szerzett tapasztalat komoly előnyt jelent. A mindennapi munkában egyre nagyobb szerepet kapnak a mesterséges intelligencián alapuló eszközök is, amelyek az adminisztrációtól kezdve a bérlőkkel folytatott kommunikációig számos területen segítik a munkát. A szakemberek egyetértettek abban, hogy a száz lakásból álló portfóliók kezelése ma már elképzelhetetlen korszerű adatbázisok, digitális nyilvántartások és automatizált folyamatok nélkül.

Ami az anyagiakat illeti

Az anyagi lehetőségekről szólva a résztvevők elmondták, hogy az ingatlankezelési díj jellemzően a bérleti díj mintegy 10 százaléka, amelyhez sok esetben külön bérlőközvetítési díj is társul. Alkalmazottként a kereseti lehetőségek széles skálán mozognak: nagyságrendileg nettó 350 ezer és 1,5 millió forint közötti havi jövedelem érhető el, attól függően, hogy valaki milyen pozícióban, mekkora szakmai tapasztalattal dolgozik egy ingatlankezelő cégnél. Saját vállalkozás esetén a bevétel nagyságát elsősorban a kezelt ingatlanállomány mérete, a szolgáltatások köre és a cég hatékonysága határozza meg, akár több millió Ft osztalék is lehet. A szakemberek ugyanakkor hangsúlyozták, hogy a sikeres működéshez jelentős portfólióra, jól felépített szervezetre és hosszú évek alatt megszerzett tapasztalatra van szükség.

Gáts Bence arra is felhívta a figyelmet, hogy a rövid távú lakáskiadás ugyan vonzóbb hozamot kínálhat, de erősen kitett a szabályozási és gazdasági környezet változásainak. A turizmus egy kerületi tiltás vagy egy nemzetközi válság hatására gyorsan visszaeshet, ami a bevételeket is érzékenyen érinti. A hosszú távú bérbeadás ezzel szemben stabilabb, kiszámíthatóbb befektetési forma.

Végtelen türelem és fegyelem

A beszélgetőpartnerek ezt a szakmát nem ajánlják azoknak, akik nehezen tartják a határidőket, nem kedvelik az adminisztrációt vagy nem vállalják a folyamatos problémamegoldással járó felelősséget. A szükséges legfontosabb tulajdonságként a józan paraszti észjárást, a következetességet, az adminisztrációs és ügyviteli fegyelmet, valamint a végtelen türelmet jelölték meg. Az ingatlankezelés egy állandó lavírozás a tulajdonos profitérdeke és a bérlő elégedettsége között, ahol a „stratégiai nyugalom" elengedhetetlen.

Itt nézheti újra a beszélgetésről készült videót!