A lakástulajdonosok szerint a helyi önkormányzat ellehetetlenítené az ágazatot. Hatalmas felháborodást váltott ki körükben, amikor Jaume Collboni, a város új szocialista polgármestere bejelentette, hogy 2028 végéig az összes rövid távú turisztikai szálláshelyet kiiktatná Barcelonában. A helyi Apartur szövetség, amely közel 7 000 legális turisztikai célú lakás tulajdonosát képviseli a városban, már most jogi lépéseket helyezett kilátásba, és összesen több mint egymilliárd eurós kártérítési igényt nyújtott be - és ez, mint mondják, „csak a kezdet".
New York példáját említik, ahol hasonló szabályozás lépett életbe: az amerikai városban ugyanis tavaly óta tilos 30 napnál rövidebb időre kiadni a lakásokat, ami gyakorlatilag megszüntette a rövid távú bérbeadás lehetőségét. Az új szabályozás következtében az airbnb-hez hasonló szolgáltatások kínálata drasztikusan csökkent, miközben az intézkedés a lakhatási helyzetet nem oldotta meg. Sőt, az ingatlanárak tovább nőttek, de a hotelárak is emelkedtek, mivel a kereslet az alternatív szálláshelyek eltűnésével megnövekedett a hotelek iránt.
Miközben a városvezetők azzal érvelnek, hogy ezek a lakások elveszik a helyiek elől a megfizethető bérlakásokat, a tulajdonosok ezt egyfajta „burkolt kisajátításként" élik meg. Szerintük a szabályozás nem a város lakhatási problémáját oldja meg, sokkal inkább egy politikai célokat szolgáló, látszatintézkedés.
Egymásnak feszülő érdekek
A helyi kormányzat tavaly novemberben már hozott egy döntést, amely drámaian lecsökkentette a turistalétesítmények működésének időtartamát. A „turistalétesítmények engedélyének" érvényességi idejét öt évre korlátozták. Már ez a rendelet sem maradt válasz nélkül: februárban a helyi jobboldali Néppárt (PP) keresetet nyújtott be a spanyol alkotmánybírósághoz a jogszabály megsemmisítése érdekében.
Addig is, míg a bíróság nem hoz döntést, Collboni polgármester további radikális lépésekre készül: a turisztikai lakások új engedélyeinek teljes felfüggesztését tervezi, ami gyakorlatilag ellehetetlenítené az új airbnb-szolgáltatók megjelenését a piacon. Ez a lépés úgy tűnik, egyre inkább elnyeri a lakosság támogatását, különösen egy olyan városban, ahol a lakáshiány már emberi tragédiákhoz is vezetett. Erre példa a nemrégiben történt eset, amikor két nővér öngyilkosságot követett el a lakásukból való kilakoltatásuk után. A brutális bérletidíj emelkedések, a lakások hiánya és a lakhatási feszültségek folyamatosan növekvő problémát jelentenek a katalán fővárosban, amely így kényszerpályára került.
A lakástulajdonosok érdekvédelmi szervezete, az Apartur szerint azonban nem a turistáknak szánt lakások felszámolása jelenti a megoldást a lakhatási válságra. Marian Muro, az Apartur szóvivője úgy véli, hogy a döntés csak „populista válasz egy összetett problémára". Szerinte az intézkedés inkább csak az önkormányzat kudarcát tükrözi, mivel az elmúlt években képtelen volt elegendő szociális bérlakást építeni: a város lakásállományának mindössze csupán 1,2%-a tartozik ebbe a kategóriába.
Collboni megoldási javaslata szerint a turisztikai lakások megszüntetése után akár 5 000 új szállodai férőhelyet is létrehozhatnának Barcelonában, és még további 15 000-et a nagyobb metróövezetben. A városvezetés emellett azt is fontolgatja, hogy bővíti az El Prat repülőteret, ami még több turistát vonzana a térségbe, a turizmust pezsdítendő. Muro és a többi tulajdonos viszont attól tart, hogy az intézkedések eredménye az lesz, hogy a szállodai szobák árai megemelkednek.
A lakástulajdonosok felháborodása érthető, hiszen a turisztikai célú lakáskiadás sokak számára jelentette a megélhetést, főként a pandémia után, amikor a turizmus visszaesése miatt számos család került nehéz helyzetbe. Az Apartur tagjai szerint az új szabályozások csak még több bizonytalanságot okoznak, és nem hoznak érdemi megoldást a lakáshiány enyhítésére.
Mi lesz a turizmus jövője?
A helyzet tehát korántsem egyszerű. Abban mindenki egyetért, hogy a turizmus hosszú ideje meghatározó gazdasági erő a városban, így érthető módon tartani, sőt élénkíteni szeretnének. A "hogyan" kérdésében nincs egyetértés az oldalak között. A városvezetés egyensúlyozni próbál a helyiek lakhatási igényei és a turizmus nyújtotta gazdasági előnyök között, ám egyelőre nem látszik, hogyan tudnák mindkét fél érdekeit megfelelően képviselni.
