MINT MINDEN VÁLTOZÁST KIVÁLTÓ KATALIZÁTOR, EZ IS EGY SZERELEMMEL KEZDŐDÖTT:

Történt ugyanis, hogy nagyon szerettem volna összeköltözni a régi szerelmemmel, de amikor szóba került, hogy nálam lakjunk, kikerekedett szemmel és szinte undorodva vont kérdőre, hogy Ide? - hát hogy néz ez már ki? - Miért, hogy néz ki? - kérdeztem - Mint minden más Társasház, ami létezik: lepukkant. Erre ő elkezdte sorolni: A lépcsőház fala nem szürke, hanem mocskos. Szinte már ragad a kosztól. Berepedt és igénytelenül megragasztott ablaküvegek, megsárgult beázási foltok, falból kiálló ki tudja milyen vezetékek, megrongált lift, rozsdaette kapu és bűzlő kukák között nem fogok élni - mondta hidegen és egyértelműen.

Hirtelen nem tudtam vele vitába szállni. Nem vagyok viszont egy feladós típus, aki olyan könnyen lemond a vágyairól és nem küzd értük. Akkoriban azt gondoltam, ha tényleg "csak ennyi "az akadálya annak, hogy összeköltözzünk, akkor én bizony teszek érte. És tettem is. Ma már persze tudom, hogy valójában nem ez volt az akadálya, hogy összeköltözzünk, de ez egy másik történet.

Elmentem életem első közgyűlésére és szembesültem a "szájtépés" jelenségével. Problémák, sérelmek, elégedetlenség, frusztráció, viszont egyetlenegy konstruktív javaslat sem arra vonatkozóan, hogy no de akkor min változtassunk, hogyan legyen ne így, azaz másképp?

Éreztem, hogy a jelenlévők kicsit ismerik is egymást, ezért próbáltak tapintatosak lenni és a közös képviselővel, de egy óra felhánytorgatás után, hogy mik azok a dolgok, amik az előző évben elhatároztak ellenére nem történtek meg, úgy éreztem, ez így parttalan marad. Mivel korábban soha életemben nem találkoztam személyesen az akkori közös képviselővel, és lehet hogy ezután sem fogok, feltettem magamnak a kérdést: mi lenne, ha nem udvariaskodnék, hanem inkább vennék egy mély levegőt és kimondanám, amit tényleg gondolok? Minden hónapban jelentős összeget fizetünk ki azért, hogy egy szolgáltatást kapjunk, ami nem történik meg. Eddigi életem során azt már megtanultam, hogy embereket megváltoztatni nem lehet, így azt az opciót kizártam, hogy a közös képviselőnek további esléyeket adjunk. Aki eddig is hanyagul végezte a munkáját, az továbbra is csak megúszásra fog játszani, hogy évente egyszer a közgyűlés felmentse és egy évig ismét békén hagyják. Természetesen nem minden közös képviselővel van probléma, de akivel igen, az nagy baj. Be is szívtam azt a nagy levegőt és summa-summárum, 3 hónap alatt új közös képviselőt választottunk.

Ehhez meg kellett világosodnom a tekintetben, hogy ennek milyen adminisztratív és törvényi előírásai vannak, de ezek nem olyan bonyolult dolgok: egy pici időt kellett rászánni, hogy 10% aláírja azt az 1 db. A4-es papírt, amivel a folyamat elindul.

Az új közös képviselő mindenkinek egyből nagyon szimpatikus lett, bár a megválasztásakor kapott egy intő figyelmeztetést a házunk legidősebb lakójától, Kati nénitől, hogy "nem tudja mibe vágta a fejszéjét". Bevallom, akkor még én sem teljesen. Az új közös képviselő megválasztásával engem is kineveztek, mint a Számvizsgáló Bizottság elnökét. Nagyon jól hangzó és tekintélyt parancsoló titulusnak éreztem, csak fogalmam sem volt róla, hogy pontosan mi lesz a feladatom. No, nem baj, gondoltam, majd kiderül.

A teljes cikk ITT olvasható

Fotó: andreaosvart.com/blog