Az Alkotmánybíróság határozatával pontot tett a háztartási méretű kiserőművekhez kapcsolódó egyik legnagyobb jogvitára, amikor kimondta, hogy a szaldó elszámolás fokozatos kivezetése nem alkotmányellenes. A döntés közvetlenül ugyan elsősorban a napelemes rendszerekkel rendelkező fogyasztókat érinti, üzenete azonban ennél jóval szélesebb: az energetikai szabályozás változása önmagában nem sérti a tulajdonhoz való jogot, és nem keletkeztet változatlan feltételekhez fűződő alkotmányos garanciát.
Szaldó vagy bruttó
A szaldó elszámolás lényege az volt, hogy a közcélú hálózatba betáplált és az onnan vételezett villamos energiát éves szinten össze lehetett vezetni. Ez a megoldás hosszú időn keresztül rendkívül kedvező feltételeket biztosított a napelemes beruházások számára, hiszen a termelési többlet csökkenthette vagy akár teljesen megszüntethette a villamosenergia-költségeket. A jogalkotó azonban a rendszer működésével összefüggő piaci torzulásokra, az ellátásbiztonsági kockázatokra és a keresztfinanszírozás problémáira hivatkozva a szaldó elszámolást fokozatosan megszüntette, és az irányonkénti, úgynevezett bruttó elszámolást vezette be, tehát a betáplált áramot a szolgáltató olcsóbban veszi meg, mint amennyiért a hálózatból adja.
1124 panasz, amelyben sérelmezték a szabályozás módosítását
Az alkotmányjogi panaszok benyújtói arra hivatkoztak, hogy a módosítás hátrányosan változtatta meg a korábban, akár határozatlan időre megkötött szerződések feltételeit. Érvelésük szerint ez sértette a szerzett jogok védelmét, a jogos várományt, valamint a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát is. Az Alkotmánybíróság azonban ezekkel az érvekkel nem értett egyet. A határozat indokolása szerint az elszámolási rendszer megváltoztatása a jövőre nézve történt, és nem érintette a már lezárt elszámolási időszakokat, így nem minősül visszamenőleges jogalkotásnak.
A testület külön hangsúlyt helyezett a beruházások gazdasági megtérülésének vizsgálatára is. A döntés rögzíti, hogy a napelemes rendszerek átlagos megtérülési ideje állami támogatás nélkül is 7-8 évre tehető, miközben a szaldó elszámolás megszüntetésére minden érintett esetében csak legalább tíz év elteltével került sor. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint ez azt jelenti, hogy a beruházók reálisan számolhattak a befektetésük megtérülésével, így nem állapítható meg aránytalan jogsérelmük.
Nincs garancia, a szabályozási környezet változhat
A határozat egyértelművé teszi azt is, hogy az elszámolás módjának megváltozása nem hozható közvetlen összefüggésbe az Alaptörvényben biztosított tulajdonhoz való joggal. Maga a napelemes berendezés továbbra is a tulajdonos birtokában marad, a szabályozás kizárólag a hálózathasználat és az energiaelszámolás feltételeit érinti, amelyek nem tekinthetők változtathatatlan jogosultságnak.
A döntés jelentőségét növeli, hogy az Alkotmánybíróság vezető döntési eljárásban járt el. Ez azt jelenti, hogy az azonos tárgyú további alkotmányjogi panaszok elbírálása is lezárult, a jogértelmezés egységessé vált. A szaldó elszámolás kérdése ezzel jogilag végleg lezárult.
A határozat üzenete az energetikai beruházások teljes körére nézve: a szabályozási környezet változhat, ezért a hosszú távú döntések során nem kizárólag az aktuális elszámolási feltételekre, hanem a tényleges energiafelhasználásra, a műszaki megoldásokra és a fenntartható működtetésre érdemes alapozni.
