Az év végi hajrá után december közepétől a családé és a szeretteinké a főszerep, melynek megéléséhez az év közbeni, egyre sokasodó feladatok kapcsán jelentkező fokozott stresszt és mentálhigiéniás terhelést komoly átkapcsolás kell, hogy megelőzzön.
Az elmúlt öt év elképesztően nagy pszichológiai terhelést jelentett mindenki, de kiváltképp a társasházban élők és a társasházat kezelő emberek, munkatársak számára is. A 2020-ben indult, két évre az életünket meghatározó és megváltoztató COVID-19 járvány és a bezártság, a home office-ok sok házban olyan konfliktusokat, feszültségeket hoztak a felszínre, melyeket a mai napig nem mindenkinek sikerült feldolgoznia, kihevernie. A generációs, az életviteli, az iskolázottsági különbségekből fakadó félreértések, nézeteltérések, konfliktusok a nap végén sokszor a társasházkezelők asztalán végezték, melyek oldása és megoldása kapcsán az elmúlt években olyan képességek helyeződtek előtérbe, melyekre 2020 előtt nem, vagy csak nagyon ritkán volt szükség.
Mindezek mellett az ingatlanárak tekintetében is teljes az őrület: az államilag támogatott hitelek és a kedvezőtlen inflációs környezet az egekbe repítette a lakásárakat, melyek kapcsán a lakástulajdonosi fluktuáció is felgyorsult, így a lakóközösségek is rohamos mértékben kezdtek el változni. Két, társasházi oldalról talán többségében jónak mondható fejlemény történt az elmúlt időszakban: egyrészről a lakásvásárlásoknál a hazai vásárlók kerültek előtérbe a külföldi befektetők helyett, illetve a profit célú rövidtávú lakáskiadások szabályozása is talán enyhíteni tudta a feszültségeket a hazai társasházi közösségekben.
A helyzetet csak tetézi, hogy az idén repülőrajtot vett a hazai demográfiai hanyatlás is, melynek következtében a hazai népesség drámai csökkenésen megy keresztül. A Ratkó-generáció életvégi szakaszainak megkezdésével - valamennyi, alapvetően pénzügyi-jellegű állami gyermekvállalási támogatás ellenére - idén 1952 után először lettünk 9,5 millióval kevesebben, egyre kevesebb gyermek születik a hazánkban és akik meg is születnek, születtek az elmúlt évtizedekben, azok nagy része sem Magyarországon képzeli el a jövőjét.
Nem jó ez így. Nem jó, hogy a születésnapok és a karácsonyi időszak kivételével sokan csak Viberen, Google Meetsen vagy Teamsen nézzük végig, ahogy gyermekeink a nagyvilágban boldogulnak, vagy ahogy unokáink cseperednek. A család nem csak egy gazdasági, vagy közjogi fogalom, hanem az élet maga: támasz, menedék, feladat, misszió, öröm- és boldogság forrás, és egyszerre kihívás. Ezek közül a következő napokra, hetekre mindenki számára az öröm és boldogság kell, hogy előtérbe helyeződjön, elfelejtve az év közbeni pörgést, rohanást, bajokat, minőségi időt szentelve egymásnak. Ehhez valamennyi olvasónk számára ezúton kívánok meghitt és boldog karácsonyi ünnepeket és boldog új évet!
Dén Mátyás Andrásfőszerkesztő
A 2025. decemberi szám tartalmát és a lapot előfizetőink ide kattintva olvashatják.
