A szegények és gazdagok közötti olló nyílásával, az energiaárak és a lakásárak növekedésével, Európa-szerte elhatalmasodó lakhatási válságnál talán már csak az a nagyobb probléma, ha megoldódik a lakhatás, kiváltképp ha ez egy társasházban történik. Ugyanis egy individualista társadalomban, ahol az egyéni érdek, az önmagvalósítás mindenek előtt van, a kompromisszum készség, egymásra, a környezetünkre való odafigyelés nem divat. Sőt, nem hogy nem divat, sokak által ezek egyenesen értelmezhetetlen fogalmak. 

Pedig napjainkban óriási szükség lenne arra, hogy figyeljünk egymásra, megértsük egymás szükségleteit, motivációit, egyéni élethelyzeteit és valamit visszahozzunk gyermekkorunk kíváncsiságából és őszinteségéből egymás iránt és egymással szemben.

Meg kell értenünk, hogy a szomszédok nem az ellenségeink, sőt, a közös képviselő sem, és még ha sokszor behozhatatlan különbségek, szakadékok vannak közöttünk, nemcsak egy házban, egy kerületben, egy országban, egy kontinensen, hanem egy bolygón kell osztoznunk, ha közelebb, ha messzebb egymástól.

Szaklapunk rendszeres olvasói már hozzászokhattak, hogy a szerkesztői levélben időről időre megosztok egy-egy "műhelytitkot", így van ez most is. A saját gyermekeimet úgy nevelem, hogy már három éves koruk óta tudják: bizony nagyon sokfélék vagyunk, és nagyon sokan, egyre többen vannak azok, akiknél született, vagy tanult intelligencia híján alapvető értelmi, érzelmi, vagy értelmi és érzelmi képességek is hiányoznak. Az osztályban, majd a munkahelyen, a szomszédban, tévében, youtube-on, mindenhol. Életünk egyik legfontosabb feladata az, hogy megtaláljuk azokat az embereket, akik nem ilyenek és akikkel jó időt eltölteni, élményeket átélni, megosztani közösen: az osztályban, munkahelyen, szomszédban. Nem a tévében és a youtube-on.

Törekszünk erre vagy nem, tudatosan, vagy nem, munkavállalóként van a legnehezebb dolga az embernek: a kollégák, a főnökök és az ügyfelek között is sokszor nagy a szórás, nemhogy a szomszédok között. Egy rossz lakóközösségű házba hazamenni a mindennapok mókuskereke után nemhogy nem pihentető, hanem egyenesen mérgező is az ember számára, személyes meggyőződésem, hogy akár komolyabb, krónikus betegségek kialakulásának okozója is lehet. Hogy mitől lesz egy társasházi lakóközösség mérgező? Hogy miért és miként kumulálódik a lakástulajdonosok mindennapi frusztrációja és ölt testet sokszor az éves társasházi közgyűléseken? Ezekre a témákra idén 25 éve keressük közösen a választ, munkájukhoz kitartást, erőt és a nyárra jó pihenést kívánok Önöknek!

A szaklap nyomtatott verziójához képest BŐVEBB ONLINE VÁLTOZATA ide kattintva olvasható előfizetőink számára.

Dr. Dén-Nagy Ildikó PhD
gazdaságszociológus, közgazdász, a THT főszerkesztője