A társasházak is tudnak profitálni a jelenlegi helyzetből: az ingatlanárak növekedésével bizony az ingatlanokra, a társasházakra fordított megnövekedett kiadások is jobban indokolhatók és emészthetők, hiszen az elmúlt évtized nyertesei egyértelműen a hazai lakástulajdonosok, akik sok esetben 6-7-szereséért tudják ma eladni a lakásukat, mint a 2010-es évek elején.
Ugyanakkor - mivel tudjuk, hogy egyes budapesti belső kerületekben már minden ötödik tulajdonos külföldi - fontos kérdés, hogy hogyan találjuk meg az egyensúlyt a külföldi tőke beáramlása és a hazai lakhatási problémák között. Erre is készül vélhetően a fiataloknak szóló állami lakhatási támogatási program is, melynek keretében havi 150 ezer Ft-os, SZÉP-kártyával azonos adózású lakhatási támogatást adhatnak majd a munkavállalók a 35 év alatti munkavállalóknak, melyet hiteltörlesztésre és bérleti díjra is fordítható lesz. Ezzel a lépéssel vélhetően nem úszható meg hosszútávon a bérlakások építése, a folt betapasztására azonban mindenképp alkalmas, hiszen nemcsak a lakásárak nőttek, de a bérleti díjak is duplázódtak az elmúlt évtizedben. Kérdés persze továbbra is, hogy az ilyen támogatások mennyire hajtják majd fel a fizetéseket, ezen keresztül a lakásbérleti árakat és végső soron az inflációt?
Az ingatlanpiaci hurráoptimizmust előbb vagy utóbb azonban el fogja érni az igazság pillanata. Mint tudjuk, itthon a rezsicsökkentésnek köszönhetően a lakossági áram díja az európai átlag fele, Prágában, Dublinban és Berlinben pedig több, mint a négyszeresét kell fizetnünk a villamosenergiáért cserébe. A gázárakkal még durvább a helyzet: Magyarországon az európai átlag egynegyedéért kapja a lakosság a gázt, Amszterdamban és Bernben a jelenlegi hazai rezsicsökkentett árnak közel 7-szeresét, Stockholmban pedig több mint a tizenkétszeresét kell fizetni a gázért. Mivel jelenleg itthon ezek az árak - a rezsicsökkentés lakosságra való korlátozása miatt - az élelmiszerárakba és az egyéb szolgáltatások díjába van beépítve, így a lakáspiacot ez nem befolyásolja érdemben. De a milliós panelárakra és a korszerűtlen épületek piacára előbb, vagy utóbb be fog köszönteni a tél, ami keserű ébredés lesz sokak számára.
Hogy mi az elvárható, felelős és tudatos magatartás ebben a helyzetben? Amit idén huszonöt éve szajkózunk: az energiahatékonysági felújítások, beruházások. És hogy mi hiányzik hozzá huszonöt éve? Pénz, pénz, pénz...
Dr. Dén-Nagy Ildikó PhD
gazdaságszociológus, közgazdász, a THT főszerkesztője
