A magyar lakáshitelezés ellentmondásos valósága
A Bankmonitor 2025 májusi elemzése szerint egy 20 millió forintos, 20 éves futamidejű lakáshitel teljes visszafizetendő összege Magyarországon mintegy 5,7 millió forinttal meghaladja a környező országokban jellemző értéket. A különbség elsősorban a hazai monetáris politikából és a tartósan magas inflációs környezetből fakad.
A magyar piaci kamatszint jelenleg 3,21 százalékponttal magasabb, mint a régió többi országában, miközben a banki kamatfelár - vagyis az a többlet, amelyet a bank a referenciakamatra rátesz - 1,08 százalékponttal alacsonyabb. A jelenség hátterében az áll, hogy a hazai bankok más üzletágakban - például vállalati hitelezésben vagy állampapír-befektetésekben - képesek kellő nyereséget elérni, így a lakáshitelezésben tudatosan alacsonyabb árréssel is működhetnek.
A lakáshitelezés és a lakáspiac összefüggései
A lakáscélú hitelezés költségszintje alapvetően meghatározza a lakáspiaci kereslet alakulását. A magasabb hitelkamat mérsékli a háztartások eladósodási hajlandóságát, különösen az első lakást vásárlók vagy a mobilitásra nyitott rétegek esetében, ezáltal közvetlenül csökkenti az ingatlanpiaci forgalmat.
Ez a hatás különösen érvényesül a jelenlegi piaci környezetben, amikor az újépítésű lakások ára továbbra is emelkedő trendet mutat, míg a használt lakások szegmensét visszafogott kereslet és mérsékelt árnövekedés jellemzi. A drága hitelek gyengítik az árversenyt, lassítják az adásvételeket, és elnyújtják az értékesítési ciklusokat, különösen az új lakásprojektek esetében.
A bankok nem emelik meg a kamatfelárat a magas piaci kamatszint kompenzálására: a Bankmonitor szerint a hazai hitelintézetek nyereségük jelentős részét inkább más üzletágakból, például vállalati hitelezésből vagy állampapír-befektetésekből biztosítják. Ez arra utal, hogy a lakáshitelpiacon bizonyos fokú árverseny érvényesül, amely azonban nem képes ellensúlyozni a makrogazdasági tényezők által meghatározott, tartósan magas kamatkörnyezetet.
