Amikor már az utcára vonulnak az emberek a lakhatásért
A lakhatás kérdése mára messze túlmutat az ingatlanpiacon. Egyre több európai országban válik súlyos problémává, hogy a fiatalok nem képesek önálló otthonhoz jutni, a családok jövedelmük jelentős részét lakhatásra fordítják, és sokan még stabil munkahely mellett sem engedhetnek meg maguknak megfelelő lakást. A helyzet súlyosságát az elmúlt hetek eseményei is érzékeltetik.
Spanyolországban október elején tízezrek tüntettek a lakhatási válság miatt. Madrid központjában, a Puerta del Sol téren sátortábort állítottak fel a tiltakozók, akik a megfizethetetlen bérleti díjak és a lakhatási bizonytalanság ellen követeltek intézkedéseket. Portugáliában október 17-én több tízezren vonultak utcára a növekvő lakhatási és megélhetési költségek miatt, október 27-én pedig ismét ezrek tiltakoztak a lisszaboni parlament előtt. Az országban az ingatlanárak 2017 óta több mint megduplázódtak, miközben az új bérleti szerződések díjai is csaknem kétszeresükre emelkedtek. Franciaországban, Olaszországban és Belgiumban szintén jelentős társadalmi demonstrációk zajlottak az elmúlt hetekben. Ezek nem kizárólag a lakhatásról szóltak: a megélhetési költségek, az oktatás helyzete és a közszolgáltatások problémái egyaránt szerepet játszottak bennük. Egyes demonstrációk erőszakos összecsapásokba torkolltak, míg a lakhatási tiltakozások jelentős része békés maradt. Az események közös tanulsága mégis egyértelmű: a lakhatás és a megélhetés biztonsága Európa egyik legsürgetőbb társadalmi kérdésévé vált.
A számok is riasztóak: Európa nem tud elegendő megfizethető otthont biztosítani
Az Európai Bizottság adatai szerint 2013 és 2024 között az uniós lakásárak nominálisan több mint 60 százalékkal emelkedtek, miközben az átlagos bérleti díjak mintegy 20 százalékkal nőttek. A drágulás 2026-ban sem állt meg: az Eurostat október 1-jén közzétett adatai szerint az Európai Unióban a lakásárak 2026 második negyedévében 4,7 százalékkal, a bérleti díjak pedig 3 százalékkal emelkedtek az előző év azonos időszakához képest. Különösen aggasztó a fiatalok helyzete. Az Eurostat 2025-ös adatai alapján az Európai Unióban élő 15-29 évesek 26,9 százaléka túlzsúfolt lakásban élt.
A lakáshiány strukturális problémává vált. Az Európai Bizottság becslése szerint a jelenlegi szükségletek kielégítéséhez évente több mint kétmillió otthon megépítésére lenne szükség, mintegy 650 ezerrel többre, mint amennyi jelenleg épül. A következmények azonban nem csupán gazdaságiak. A bizonytalan lakhatás akadályozhatja a családalapítást, a gyermekvállalást, a munkavállalási mobilitást és a fiatalok önállósodását. A meglévő lakások fenntartási költségeinek emelkedése pedig az idősebb tulajdonosokat és az alacsonyabb jövedelmű háztartásokat is súlyosan érintheti. A lakhatási válság tehát egyre inkább életminőségi, generációs és társadalmi kérdés, amelyre Európának közös válaszokat kell találnia.
Európai összefogás a lakhatási válság kezelésére
Ebben a helyzetben különös jelentőséget kap az Európai Bizottság által 2026 májusában életre hívott European Housing Alliance. A szervezet létrehozását Dan Jørgensen, az Európai Bizottság energiaügyi és lakhatási biztosa kezdeményezte. A szövetség célja, hogy az uniós intézmények, a tagállamok, az önkormányzatok, az ingatlanpiaci szereplők és a lakhatással foglalkozó szakmai érdekképviseletek közösen keressenek megoldásokat az egyre súlyosabb problémákra.
Az együttműködés az Európai Bizottság megfizethető lakhatásról szóló tervéhez kapcsolódik, és egyaránt foglalkozik az új lakások építésével, a meglévő épületállomány felújításával, a finanszírozási lehetőségekkel és a fenntartható lakhatás feltételeivel. A kezdeményezés egyik legfontosabb sajátossága, hogy a különböző szereplők tapasztalatait közvetlenül kívánja bevonni a szakmai egyeztetésekbe.
Hivatalos: a MITOE is tagja az Európai Lakhatási Szövetségnek
Az Európai Bizottság Housing Task Force munkacsoportja a MITOE részére megküldött hivatalos értesítésében megerősítette, hogy az egyesület tagfelvételi kérelmét elfogadták. A tájékoztatás szerint a szövetséghez rendkívül nagy számban érkeztek jelentkezések, amelyek elbírálása a vártnál hosszabb időt vett igénybe. A Bizottság ugyanakkor azt is megerősítette, hogy a European Housing Alliance immár működik.
A MITOE a következő időszakban lehetőséget kap a szövetség 2027-es szakmai munkaprogramjának véleményezésére, valamint a tematikus munkacsoportokban és a nemzetközi tudásmegosztásban történő részvételre. A tagok számára egy közös online együttműködési platform is készül, a következő plenáris ülést pedig 2027 januárjának első felére tervezik.
Nem elég új lakásokat építeni - a meglévő társasházakkal is foglalkozni kell
A MITOE szempontjából különösen fontos, hogy az európai lakhatáspolitika ne kizárólag az új lakások építésére és a bérlakáspiac szabályozására koncentráljon. Az európai lakásállomány jelentős része már ma is létezik, annak műszaki állapota, energiahatékonysága, fenntartása és felújítása pedig hosszú távon alapvetően befolyásolja a lakhatás megfizethetőségét. A társasházak esetében a felújítások finanszírozása, a tulajdonosi döntéshozatal nehézségei, a közös tulajdon fenntartása és az épületüzemeltetés költségei olyan problémák, amelyek számos európai országban hasonló formában jelentkeznek.
A magyarországi tapasztalatok ezen a területen különösen értékesek lehetnek. A MITOE az európai együttműködésben kiemelten képviselheti a társasházi épületek korszerűsítésének, a felújítási források bővítésének, a digitális társasházkezelés fejlesztésének, valamint az ingatlantulajdonosok jogainak és érdekeinek kérdéseit. A cél nem egyszerűen az, hogy több lakás épüljön Európában, hanem az is, hogy a meglévő otthonok hosszú távon fenntarthatóak, biztonságosak, energiahatékonyak és megfizethetőek maradjanak.
Magyar érdekképviselet egy történelmi jelentőségű európai kihívás közepette
A MITOE új tagsága tovább erősíti az egyesület nemzetközi szerepvállalását. A szervezet már az International Union of Property Owners (UIPI) európai ingatlantulajdonosi érdekképviseleti hálózatának is tagja, az Európai Lakhatási Szövetséghez történő csatlakozás pedig újabb közvetlen szakmai kapcsolódási lehetőséget biztosít az Európai Bizottság kezdeményezéséhez.
A lakhatási válság kezelése az elkövetkező években várhatóan az európai gazdaság- és társadalompolitika egyik meghatározó feladata lesz. A kérdés ugyanis már nem pusztán az, hogy mennyibe kerül egy négyzetméter, vagy milyen feltételekkel lehet lakáshitelt felvenni. Sokkal inkább az, hogy a következő generációk számára elérhető marad-e az önálló otthon, a családalapítás és a kiszámítható élet lehetősége. Amikor Európa nagyvárosaiban már tízezrek követelnek megoldásokat a lakhatási problémákra, különösen nagy jelentősége van annak, hogy a szakmai érdekképviseletek is részt vehessenek a válaszok kidolgozásában. A MITOE felvétele az Európai Lakhatási Szövetségbe ezért nem csupán szervezeti mérföldkő, hanem lehetőség arra is, hogy a magyar társasházak és ingatlantulajdonosok szempontjai az európai lakhatási válság kezeléséről szóló szakmai egyeztetésekben is megjelenjenek.
Nem lehet egy egész generáció életprogramja az, hogy egyszer talán lesz hol laknia
„Európának szembe kell néznie egy rendkívül súlyos társadalmi és mentálhigiénés problémával. Egyszerűen nem tartható az az állapot, hogy fiatalok milliói a felrobbant ingatlanárak és bérleti díjak miatt tartós pszichoszociális krízisben kénytelenek élni. Miközben napi 8-12 órát dolgoznak, munkájuk gyümölcse sok esetben legfeljebb az a remény, hogy hatvanéves korukra sikerül kifizetniük egy lakáshitelt. Gyakorlatilag a Maslow-féle szükségletpiramis alsó szintjein tartunk egy egész generációt, amelynek ahelyett, hogy önmegvalósítással, családalapítással, alkotással és a jövő építésével foglalkozhatna, folyamatosan a legalapvetőbb egzisztenciális biztonságáért kell küzdenie. Ennek nemcsak gazdasági, hanem beláthatatlan társadalmi és mentális következményei is lehetnek." - nyilatkozta Dén Mátyás András, a Magyarországi Ingatlantulajdonosok és Társasházak Országos Egyesületének nemzetközi kapcsolatokért felelős bizottságának elnöke.
"Ugyanakkor azt is világosan ki kell mondanunk, hogy a lakhatás jog, de felelősség is. A felelős lakhatásra már az iskolában, az alapoktól kezdve nevelni kellene a következő generációkat. A pénzügyi tudatosságnak, az öngondoskodásnak, a közösségi együttélés szabályainak, valamint az ingatlantulajdonnal és annak fenntartásával járó kötelezettségeknek éppúgy az alapműveltség részét kellene képezniük, mint bármely más, az önálló élethez nélkülözhetetlen ismeretnek. És mindezt egy olyan történelmi pillanatban kell megoldanunk, amikor a mesterséges intelligencia alapjaiban írja újra a munkaerőpiacot. Ha a következő években a hagyományos karrierutak, a jövedelmi biztonság és a munkavállalás eddig ismert feltételei is átalakulnak, a lakhatási válság könnyen egy még mélyebb társadalmi krízis előszobájává válhat. Nem várhatjuk meg, amíg ez bekövetkezik.
Meggyőződésem, hogy a lakhatás ma már nem egyszerűen ingatlanpiaci vagy szociálpolitikai kérdés, hanem Európa egyik legfontosabb stratégiai és mentálhigiénés kihívása. Egy olyan kontinensnek, amely nem tud kiszámítható jövőt és elérhető otthont kínálni a fiataljainak, a saját jövőjével is komoly problémái lesznek. Éppen ezért az Európai Lakhatási Szövetség munkájának messze túl kell mutatnia az építési és finanszírozási programokon: valódi, generációkon átívelő megoldásokra van szükség." - fogalmazott Dén Mátyás András.
