Az Európai Parlament lakhatási válsággal foglalkozó különbizottsága (HOUS) november 16-án, a belső piaci és fogyasztóvédelmi bizottság (IMCO) részvételével tartott meghallgatást a rövid távú lakáskiadás szabályozásáról és az Affordable Housing Act rendeletjavaslatáról.
A meghallgatáson az Európai Bizottság képviseletében Lucía Caudet ismertette, hogyan kellene a tervezet szerint megállapítani a lakhatási nyomás alatt álló területeket, és milyen adatokkal lehetne alátámasztani a helyi korlátozások szükségességét. A vitában önkormányzati képviselők, rövid távú lakáskiadással foglalkozó szereplők, bérlői érdekképviseletek és európai parlamenti képviselők is részt vettek.
Nyolc-tíz évnyi jövedelem lehet a lakhatási nyomás egyik mércéje
A jelenlegi bizottsági tervezet szerint a lakhatási válsággal sújtott terület meghatározásának egyik feltétele, hogy egy átlagos méretű lakóingatlan ára legalább az egy főre jutó éves rendelkezésre álló jövedelem nyolcszorosa legyen, és ez az arány az előző tíz évben emelkedjen.
Ha az arány eléri a tízszeres szintet, az emelkedő tendencia külön igazolására már nem lenne szükség. Mindkét esetben vizsgálni kellene azt is, hogy a lakhatási nyomás a következő három évben várhatóan fennmarad-e.
A lakásárak és jövedelmek aránya ugyanakkor önmagában nem jelentene felhatalmazást a korlátozásra. A hatóságnak ezenfelül azt is bizonyítania kellene, hogy a rövid távú lakáskiadás vagy az ingatlanok nem állandó lakhatási célú használata legalább a beavatkozást megelőző három évben érdemben hozzájárult a lakhatási kínálat vagy a megfizethetőség romlásához.
A tervezet arra is kötelezné a hatóságokat, hogy mérlegeljék: más, kevésbé korlátozó intézkedés azonos hatékonysággal, észszerű időn belül képes lenne-e kezelni a problémát. A lehetséges korlátozásokat földrajzilag az érintett területhez és a tényleges probléma mértékéhez kellene igazítani.
A saját otthon és a befektetési célú lakáskiadás között is különbséget tenne a tervezet
A jelenlegi javaslat külön védené azokat a tulajdonosokat, akik a tényleges állandó lakóhelyüket időszakosan adják ki. A lakhatási megfizethetőséggel indokolt, a rendelet hatálya alá tartozó korlátozások nem lennének alkalmazhatók a valódi elsődleges lakóhelyükre.
Ez azonban nem jelentené azt, hogy az ilyen ingatlanok mentesülnének minden helyi szabály alól. A közbiztonsági, zajvédelmi vagy más közérdekű célú korlátozásokra továbbra is külön szabályok vonatkozhatnának.
A meghallgatáson a rövid távú lakáskiadással foglalkozó szereplők a megbízható adatok használatát és a helyi piaci sajátosságok figyelembevételét szorgalmazták. A bérlői érdekképviseletek ezzel szemben hangsúlyozták, hogy bizonyos térségekben a turisztikai célú lakáshasznosítás a hosszú távú lakáskínálatot is szűkítheti.
A magyar ingatlantulajdonosok és társasházak szempontjából a készülő rendelet egyik legfontosabb kérdése éppen az lehet, hogy a helyi önkormányzatok milyen adatokra és milyen indokolásra támaszkodhatnak majd, ha korlátozni kívánják a rövid távú lakáskiadást.
Az Affordable Housing Act jelenleg továbbra is uniós jogalkotási eljárás alatt áll. A novemberi parlamenti meghallgatás nem eredményezett elfogadott jogszabályt, így az ismertetett követelmények még a tárgyalás alatt álló bizottsági javaslat részei.
Források
- 2EU – beszámoló a november 16-i meghallgatásról
- Európai Bizottság – a tervezett szabályozás hivatalos magyarázata
- Európai Parlament – Affordable Housing Act jogalkotási háttéranyag
Címkék: Affordable Housing Act, Európai Parlament, rövid távú lakáskiadás, tulajdonosi jogok, EU





























