A kamarai hozzájárulást 2012 óta fizetik az érintett vállalkozások. Évi ötezer forint, évről évre. A 2026. szeptemberi, 3557 közös képviseletet végző céget és egyéni vállalkozót jelző KSH és OKNYIR adatokat alapul véve ez évi 17 785 000 forintot jelent országosan. Tizennégy évre, változatlan vállalkozásszámmal számolva 248 990 000 forintról beszélünk.
Hol a szakmai teljesítmény?
A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 2026. október 9-ére „Jobb Társasházakat Magyarországnak" címmel hirdetett "szakmai fórumot". Négy óra, legfeljebb ötven résztvevő, öt munkacsoport. A meghirdetett cél egy tízpontos intézkedési lista összeállítása volt, amely "további egyeztetések alapja lehet".
Négy óra. Ötven résztvevő. Öt munkacsoport. További egyeztetések alapja. Lehet. Tizennégy év után, negyedmilliárdból.
A meghirdetett programból egy - a résztvevők által legitimált - szakpolitikai roncsderbi képe rajzolódik ki: négy órába zsúfolva jogszabályok, jogviták, képzés, nyilvántartás, felújítás, finanszírozás és új kamarai szolgáltatások. Ebből kellene megszületnie annak a listának, amely után majd folytatódhat az egyeztetés.
Egy most alakuló szakmai közösségtől ez érthető kezdés volna. A BKIK-tól ennyi idő után nekem kínosan kevés. Ráadásul 2025 márciusában már volt társasházi workshop, készültek javaslatok, és a kamara külön társasházkezelői szakmai osztály megalakulását is bejelentette. Hol tartanak az akkori vállalások? Mi valósult meg belőlük?
Hová tűnt a pénz?
Szeretné(n)k végre olyan kamarai beszámolót olvasni, amelyből kiderül: ezt a terhet csökkentettük, ezt az eljárást egyszerűsítettük, ebben az ügyben eredményt értünk el, ennyi társasházkezelőnek segítettünk. Dátumokkal, számokkal, ellenőrizhető teljesítménnyel. Az országos kamarai rendszertől és azon belül a BKIK-tól is. Amíg ez nincs, addig az újabb nagyívű elnevezések és műhelybeszélgetések a szánalmas kapálózás benyomását keltik: most, hogy eltörlik a kötelező kamarai hozzájárulást, valamit már fel kellene mutatni, hát meghirdetünk egy programot.
Egy közös képviselőtől aligha fogadná el a közgyűlés, ha sokévnyi befizetés után azzal állna elő: most összehívunk egy munkacsoportot, hogy megállapítsuk, mi a baj a házzal. Ott költségvetést, elvégzett munkát, elszámolást és felelősségvállalást kérnek. Ugyanezt a mércét a kamarával szemben is indokoltnak tartom. A társasházkezelő vállalkozásoknak nap mint nap bizonyítaniuk kell, hogy megérik a díjukat. A közgyűlés kérdez, számon kér, és ha elégedetlen, másik szolgáltatót választ. Ezt a megmérettetést a kamaráknak is jó szívvel ajánlom.
Dén Mátyás András
főszerkesztő
