Némi rálátástbiztosít a körülményekre, ha felidézzük, hogy a Magyar Nemzeti Bank 2020 nyarán kérdőíves felmérést végzett a hazai társasházkezelők körében a Társasházak és Társasházkezelők Országos Egyesülete (TTOE), a Társasházi Háztartás (THT) és az eHáz közreműködésével. A kérdőív célja a hazai társasházak műszaki állapotának, a korábban megvalósult-, és a tervezett felújításoknak a felmérése különös tekintettel a felújításokhoz szükséges finanszírozási forrásokra, és a felújítások előtti akadályok feltérképezésére. A válaszadó társasházkezelők a kérdőívet 2020. július és október között töltötték ki.

A felmérésben összesen 1070 db társasház vett részt, amelyek összesen 73 862 db lakással rendelkeznek. Mindez a hazai társasházi lakásállomány hozzávetőlegesen 4,3 százalékát teszi ki. A felmérésben szereplő társasházak 59 százaléka található a fővárosban lakásszám alapján. Kerületi bontásban erőteljes koncentráció figyelhető meg, a lakások fele ugyanis 4 kerületben helyezkedik el. Legnagyobb arányban a III. kerület képviselteti magát, itt található a lakások 22 százaléka. Szintén jelentős arányban szerepelnek a felmérésben XIII. kerületi lakások, hiszen Budapest ezen külvárosi részein számos panelházas lakótelep épült. A felmérésben részt vevő társasházak 12 százaléka 1946 előtt épült, és ezen épületek 70 százaléka kisebb vagy jelentős felújításra szorul. A világháborút követő újjáépítési időszakban egészen a 60-as évekig kevés lakás épült Magyarországon, az ebben az időszakban épült társasházak a minta 4 százalékát teszik ki, amelyek kétharmada szintén felújítást igényel. Az 1960-tól kezdődő 15 éves lakásépítési programban épült a társasházak 41 százaléka, azt követő években egészen a rendszerváltásig pedig 35 százalékuk. A jellemzően panellakásokat tartalmazó állomány 44 százaléka az átlagosnál rosszabb állapotú, és ezen felújítandó, 1960-90-ig épült lakások adják a kérdőívben szereplő lakásállomány 34 százalékát. A 90-es évektől a 2008- s válság kitöréséig a felmérésben szereplő lakások 6 százaléka, amíg a recessziótól napjainkig a lakások 1 százaléka épült, utóbbiak többsége jelenleg is jó állapotban van.

A társasházak energiahatékonyságát jelentősen befolyásolja az alkalmazott fűtési rendszer típusa. A felmérésben részt vevő társasházak legnagyobb arányban (mintegy 35 százalékuk) egyedi mérésű távfűtéssel rendelkeznek. A három leggyakoribb fűtési rendszer közé tartozik még a gázzal történő, valamint az egyedi mérés nélküli távfűtés, amelyek rendre a társasházak 31 és 22 százalékánál található meg. A megújuló energia segítségével történő fűtés mindössze 1 százalékuknál érhető el. A társasházak fűtési- és egyéb közműellátási rendszerei a felmérés alapján jellemzően elavultnak tekinthetőek, a társasházak felénél az elmúlt 5 évben nem történt felújítás, holott szükség lenne rá. További egyharmaduknál volt ugyan felújítás, azonban nem volt elegendő ahhoz, hogy jó állapotban tudhassák valamennyi közműellátási rendszerüket, és mindössze 17 százalékuk vallotta azokat megfelelő állapotúnak.

A kérdőív segítségével felmérték az elmúlt években megvalósult, és a jelenleg is zajló korszerűsítési-, felújítási-, és állagmegóvási munkák tipikus fajtáit. A társasházak körében a leggyakrabban előforduló felújítás a lapostető hő- és/vagy vízszigetelése volt, amelyet 18 százalékuk elvégzett a legutóbbi felújításuk során.
Ezt követi a nyílászárók cseréje, amelyet 16 százalékuk jelölt, majd a belső épületrészek festése, a homlokzati hőszigetelés, valamint a lift korszerűsítése szerepelt prioritásként a legtöbb társasháznál. Budapesten a felmérésben részt vevő társasházak 39 százalékánál volt az elmúlt 3 évben felújítás, amíg vidéken csupán 27 százalékuknál. A fővárosban az elmúlt egy évben kivitelezett felújítások 82 százaléka állami vagy önkormányzati forrás nélkül jött létre. Ez az arány vidéken 92 százalék volt. Az ennél korábbi, de legfeljebb 3 éven belüli felújítások esetében Budapesten már csak 43 százalék volt a támogatás nélkül finanszírozott korszerűsítések aránya, a társasházak közel fele igénybe tudott venni állami támogatást a költségek legfeljebb 50 százalékáig. Ezzel szemben vidéken 81 százalékuk csak saját vagy idegen forrásból tudott gazdálkodni.

A felmérésben részt vevő társasházak körében erős a felújítási szándék. 2020-ban a társasházak 31 százaléka tervez felújítási munkálatokat, az elkövetkező három évben pedig 83,4 százalékuk. A tervezett felújítások átlagos értéke 53 millió forint, ami a régebben, a 60-astól 90-es évekig épült épületeknél jellemzően magasabb, 64-77 millió forint, amíg az elmúlt három évtizedben épült házaknál 14-15 millió forint. A társasházaknak viszont csupán 18 százaléka rendelkezik a felújításhoz szükséges teljes összeggel, 26 százalékuk bankhitelt is szeretne igénybe venni, amíg 57 százalékuk állami vagy önkormányzati támogatást kíván felhasználni.

A tervezett felújítások műszaki tartalmát tekintve a leggyakoribb cél a víz- és csatornarendszer felújítása, az elektromos hálózat felújítása, a homlokzat hőszigetelése, és a belső épületrészek festése. Az elkövetkező 1-2 évben a válaszadók 13 százaléka tervezi megújuló energiaforrás hasznosításának bevezetését. A válaszadó társasházkezelők az állami támogatások hiányát emelték ki a legnagyobb arányban, 66 százalékban, mint a felújítások megvalósulását gátló tényezőt.
A második legfontosabb tényezőnek a megtakarítások hiányát jelölték meg, ezt a válaszadók 51 százaléka jelezte. A kivitelezési nehézségeket és a tulajdonosi egyetértés hiányát emellett a társasházak 28 és 25 százaléka jelölte meg felújítást gátló tényezőként. A koronavírus-járvány a társasházak gazdálkodását is negatívan érintette. A társasházak 33 százaléka válaszolta, hogy részben vagy egészben a járvány miatt halasztani kellett a felújítást, 24 százalékuk esetében zárt be legalább ideiglenesen társasházban működő üzlet, 40 százalékuk esetében pedig a lakók körében okozott fizetési nehézségeket a közös költségek terén.