A Magyar Energiahatékonysági Intézet (MEHI) a JustReno projekt keretében elkészített elemzése a Nemzeti Épületfelújítási Terv szemszögéből vizsgálja a hazai épületállomány energetikai állapotát és a leginkább rászoruló háztartások lakhatási körülményeit.
A készülő Nemzeti Épületfelújítási Terv (NÉT) sikeressége azon múlik, hogy a szakpolitika képes-e meghaladni az egységes, sémákra épülő támogatási logikát, és differenciált eszközrendszert alkalmazni a szétváló kistelepülési és nagyvárosi lakáspiaci szegmensekben.
A fatüzelésű házak kilencven százaléka energiapazarló
Az épületek energetikai állapota és a háztartások szociális helyzete közötti kauzális viszonyt alapvetően meghatározza a településszerkezet és a hazai ingatlanpiac területi polarizációja. A kistelepülési lakóingatlanok meghatározó hányada a hőszigetelési szabványok bevezetése előtt épült. Ezen épületek kedvezőtlen lehűlőfelület-térfogat aránya kiterjedt hőveszteséget eredményez, amelyet az elavult, alacsony hatásfokú szilárdtüzelésű berendezések tovább súlyosbítanak.
A műszaki lemaradás és az ingatlanérték között öngerjesztő folyamat figyelhető meg. A kistelepülési ingatlanok alacsony piacképessége és a lakók korlátozott jövedelmi kapacitása meggátolja a saját erőből történő mélyfelújításokat. Ez a szerkezeti patthelyzet tartósan magas fajlagos energiafogyasztáshoz és rejtett energiaszegénységhez vezet. A fűtési rendszerek önálló, szigetelés nélküli cseréje ebben a környezetben nem hoz áttörést: az épületburkolat korszerűsítése nélkül a technológiai váltás energiapazarló marad, és fenntartja a lakók gazdasági kiszolgáltatottságát.
Egymillió-hatszázezer vidéki családi ház a legrosszabb kategóriában
A KSH népszámlálási adatain és az energetikai tanúsítványok becslésén alapuló adatok szerint a hazai lakóépületek 47 százaléka a H és I kategóriába tartozik, ami a teljes állomány legalsó 43 százalékos teljesítménycsoportját fedi le. Az F és G kategóriájú épületeket is figyelembe véve a nemzeti lakóingatlan-állomány több mint kétharmada kedvezőtlen, elavult energetikai állapotú.
A megoszlás éles területi aránytalanságokat mutat: a H-I kategóriás ingatlanok 78 százaléka falvakban és kisvárosokban található, és ezek döntő többségét - mintegy 1,67 millió ingatlant - a különálló családi házak teszik ki. A községi lakott családi házak 77 százaléka tartozik a legrosszabb energetikai kategóriába, míg a kisvárosokban ez az arány 66, a fővárosban pedig 38 százalék.
Budapesten a H-I kategóriás lakások aránya 23 százalék. A leggyengébb energetikai állapotú fővárosi lakásállomány szerkezete eltér a vidékétől: a legrosszabb állapotú fővárosi lakások több mint fele - mintegy 117 ezer ingatlan - hagyományos társasházi lakás. A panellakások szinte teljesen hiányoznak a legrosszabb kategóriákból (0,5% alatti arány), ami a korábbi panelprogramoknak és a távhőrendszerek kedvező átváltási tényezőinek köszönhető.
A kizárólag fával fűtött hazai lakások 89 százaléka a H-I kategóriákba tartozik. A társadalmi sérülékenység és a műszaki állapot átfedése az alacsony ingatlanértékű szegmensben a legkifejezettebb: a 30 millió forint alatti értékeltségű otthonokban élő sérülékeny háztartások 66 százaléka lakik a leggyengébb energetikai besorolású épületben, míg a 100 millió forint feletti kategóriában ez az arány 8 százalékra esik vissza. A magasabb státuszú háztartások ugyanakkor városi környezetben jelentős arányban élnek rossz energetikájú ingatlanokban, ami igazolja, hogy a műszaki és a szociális sérülékenység nem képez teljesen egybeeső halmazt.
Integrált célzási mechanizmusok és az önkormányzatok cselekvési korlátai
A kutatási tényadatok gyakorlati alkalmazása elengedhetetlenné teszi a NÉT támogatási logikájának újragondolását. A kizárólag műszaki alapú célzás kizárhatja a társadalmilag leginkább rászoruló háztartásokat, míg a kizárólag szociális alapú támogatás érintetlenül hagyhatja a műszakilag legpazarlóbb épületállomány jelentős részét. A hatékony beavatkozáshoz olyan integrált targetálási rendszert kell alkalmazni, amely egyidejűleg mérlegeli az épület energetikai besorolását, a településtípust, a fűtési technológiát, az ingatlan értékét és a háztartás jövedelmi helyzetét.
A megvalósításban a helyi önkormányzatok kulcsszerepet töltenek be, mivel ők rendelkeznek a lakossági bizalommal és a helyi igények pontos ismeretével. Jelenleg azonban a települések jelentős intézményi, pénzügyi és adathozzáférési korlátokkal szembesülnek. A magántulajdonú lakóingatlanok felújításának ösztönzéséhez elengedhetetlen az önkormányzatok célzott kapacitásépítése, az egyablakos tanácsadó irodák (one-stop shopok) létrehozása, valamint a területi fűtési tervek elkészítése. A NÉT végrehajtását szorosan össze kell hangolni a Szociális Klímatervvel (SZKT), a Nemzeti Energia- és Klímatervvel (NEKT) és a helyi klímastratégiákkal.
A teljes elemzés magyar és angol nyelven a MEHI hivatalos kiadványai között érhető el.
