A kormány október 27-én benyújtott, T/938. számú törvényjavaslata a gazdasági kamarákról szóló 1999. évi CXXI. törvényt módosítaná. A tervezet értelmében 2027. január 1-jével megszűnne a vállalkozások kötelező kamarai hozzájárulásának fizetési kötelezettsége. A változás a társasházkezeléssel és közös képviselettel foglalkozó vállalkozásokat is érintené, amelyek 2012 óta - más gazdálkodó szervezetekhez hasonlóan - évi 5000 forinttal járultak hozzá a kamarai rendszer finanszírozásához. A törvényjavaslat nem egyszerűen az összeg fizetésére vonatkozó rendelkezést törölné: hatályon kívül helyezné a kamarai hozzájárulásra vonatkozó teljes alcímet, a kamarai bevételek közül is kivezetné ezt a forrást, és megszüntetné a nyilvántartásba vételhez, valamint a behajtáshoz kapcsolódó fizetési rendelkezéseket. A kamarai nyilvántartásba vételi kötelezettséget ugyanakkor a javaslat nem törölné el, és az önkéntes kamarai tagsághoz kapcsolódó tagdíj sem azonos a megszűnő kötelező hozzájárulással.
A törvény indokolása kimondja, amit a vállalkozások régóta kifogásolnak
A javaslat általános indokolásában egy különösen figyelemreméltó mondat szerepel. A kötelező kamarai hozzájárulást olyan fizetési kötelezettségként jellemzi, „amelyért a legtöbb vállalkozás kézzelfogható szolgáltatásban nem részesült." Ez a megállapítás túlmutat egy évente mindössze 5000 forintos teher megszüntetésén. Lényegében magának a kötelező finanszírozási modellnek az eredményességét kérdőjelezi meg. Hiszen ha az érintett vállalkozások többsége nem részesült érzékelhető szolgáltatásban, akkor joggal merül fel a kérdés: milyen szakmai teljesítmény állt a kötelező befizetések mögött? A társasházkezelői szakma esetében ez a kérdés korántsem új.
Ugyanis a THT 2026. október 9-én megjelent, „Szerkesztői levél: Roncsderbi" című írásában már részletesen foglalkozott a kamarai rendszer társasházi szerepvállalásával. A kritika középpontjában nem önmagában a kamarai hozzájárulás összege állt, hanem az, hogy az elmúlt tizennégy évben milyen kézzelfogható eredményeket sikerült elérni a társasházkezelő vállalkozások érdekében.
A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 2025 márciusában társasházi workshopot rendezett, amelyen jogszabály-módosítási javaslatok születtek. Ugyanekkor bejelentették a Társasházkezelői és Közös Képviselői Szakmai Osztály megalakulását is. október 9-ére pedig újabb rendezvényt hirdettek „Jobb Társasházakat Magyarországnak" címmel. Az öt munkacsoportba szervezett, négyórás szakmai fórum meghirdetett célja egy tízpontos intézkedési lista összeállítása volt, amely további egyeztetések alapjául szolgálhat. A kezdeményezések létezése természetesen nem vitatható. Csakhogy a szakmai fórumok megszervezése és a tényleges érdekképviseleti eredmény nem ugyanaz.
A társasházkezelői szakma számára ugyanis nem az a legfontosabb kérdés, hogy hány munkacsoport alakult, hány fórumot rendeztek vagy hány javaslatot fogalmaztak meg. Hanem az, hogy ezekből mi valósult meg. Mely jogszabályok módosultak érdemben a kamarai fellépés eredményeként? Milyen adminisztratív terheket sikerült csökkenteni? Milyen működési problémák oldódtak meg? Hány társasházkezelő vállalkozás kapott valódi szakmai segítséget? A THT korábbi szerkesztői levelében éppen ezekre a kérdésekre várta a válaszokat.
A kamarai rendszer társasházi szerepvállalásának az elmúlt években mintha éppen az lett volna a legjellemzőbb sajátossága, hogy a szakma számára kevés látható, mérhető eredményt tudott felmutatni. A többéves visszafogottságot követő újabb egyeztetések pedig önmagukban aligha pótolják az elmaradt szakmai teljesítményt. Különösen érdekes ez annak fényében, hogy most már a törvényjavaslat hivatalos indokolása is a kézzelfogható szolgáltatások hiányára hivatkozik a kötelező befizetés megszüntetésének indokai között.
A kamara szerint más finanszírozásra és új feladatokra van szükség
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara szeptember 16-i közleményében úgy reagált a kamarai rendszer átalakításának tervére, hogy nyitott az új típusú feladatkörök meghatározására és a finanszírozás újragondolására. Az MKIK álláspontja szerint a kamarai közfeladatok finanszírozása az évi 5000 forintos hozzájárulástól eltérő, a vállalkozásokat kevésbé terhelő módon is megoldható. A szervezet hangsúlyozta, hogy támogatási forrásait szabályosan használta fel, és azokkal elszámolt. Fontos különbséget tenni az országos kamara és a területi kamarák között. A THT korábbi kritikája különösen a BKIK társasházi szakmai tevékenységét érintette, miközben a kötelező befizetés rendszere országos szinten működött. Ettől azonban a társasházkezelő vállalkozások szempontjából a lényegi kérdés változatlan marad: a kamaráknak nem csupán a törvényben meghatározott feladataik elvégzéséről, hanem azok tényleges eredményeiről is számot kell tudniuk adni.
Mit jelent a változás a közös képviselőknek?
Amennyiben az Országgyűlés elfogadja a javaslatot, 2027. január 1-jétől a társasházkezeléssel foglalkozó gazdasági társaságoknak és az érintett egyéni vállalkozóknak sem kell megfizetniük az évi 5000 forintos kötelező kamarai hozzájárulást. A 2026. évre fennálló fizetési kötelezettséget azonban a tervezet nem törli el visszamenőlegesen, és a korábbi évek esetleges tartozásainak elengedéséről sem rendelkezik. A változás nem jelenti a gazdasági kamarák megszűnését, és nem érinti közvetlenül a közös képviselők társasházi törvény szerinti ingatlan-nyilvántartási bejegyzését sem. Utóbbi teljesen különálló kötelezettség.
A kamarai hozzájárulás eltörlése sok vállalkozás számára elsősorban adminisztratív könnyebbséget jelenthet. A társasházkezelői szakma szempontjából azonban érdemes ennél messzebbre tekinteni. A társasházakban ugyanis alapvető követelmény az elszámoltathatóság. Egy közös képviselőnek évente be kell mutatnia a gazdálkodás eredményeit, a felhasznált forrásokat és az elvégzett feladatokat. A tulajdonosok jogosan kérdezhetik meg, mit kaptak a befizetett közös költségükért. Miért lenne más a mérce egy kötelező vállalkozói hozzájárulásokból is finanszírozott köztestület esetében?
A mostani törvényjavaslat indokolása arra utal, hogy a kötelező finanszírozás és a vállalkozások által érzékelt szolgáltatások között komoly aránytalanság alakult ki. Ezért a társasházkezelői szakma számára nemcsak az a fontos, hogy 2027-től megszűnjön egy kötelező befizetés. Hanem az is, hogy végre világos, ellenőrizhető válasz szülessen arra, milyen eredményekkel szolgálta a kamarai rendszer azokat, akik tizennégy éven keresztül finanszírozták.
Mert az évi 5000 forint eltörlése lezárhat egy fizetési kötelezettséget. A tizennégy év szakmai mérlegét azonban nem törli el.
